Divat és meztelenség (1. rész)

Az óvó, védő, rezdüléseinket, bánatunkat, álmainkat is megértően figyelő fashion-mommy editorialok világába bukunk most le egy háromrészes minisorozatban hableányként, mert kell, hogy valaki önmagunkért szeressen minket. Ahogy megszülettünk, olyannak. Elcsépeltnek ugyan elcsépelt kívánság, és sokszor már nem is értjük, mire vonatkozik. Meztelen testtel születünk, és minden további történés a ruhákról és a szabályokról szól. De azért a ruháink alatt ott vagyunk – Mi. Itt a nyár, a meztelenség időszaka; egyre több vetkőző, úgy értem, ruhátlan, és valódi érzéseket is bemutató editorial születik, amelyeket nem csupán a közelgő pink úszókás strandszezon inspirált, hanem a nyűgök is. Az életünk, az álmaink. A testünk.

Migrén, meztelenség, sebhelyek, vadon és magány. Divatkoncepciók ezrei közelítik meg mostanában ezt a nem olyan vidám ötösfogatot, sokszor egyazon editorial égisze alatt. Azzal, hogy tervezőik sokszor nem adnak ruhát a modellekre, semmiképpen nem az öltözködésre való erőteljes odafigyelés ellenében kampányolnak – bár akadnak direkt polgárpukkasztó konceptek is, tény. De mégis, inkább a ruha alatti test hihetetlen kifejezőerejére, a természettel való elszakíthatatlan kapcsolatára mutatnak rá, és a strike a pose! kötelezőnek tekintett, de sokszor fals parancsát kérdőjelezik meg.

A testünk, mondják, nem olyan könnyen kezelhető automata – ahogy pár évszázaddal ezelőtt komoly tudósok hinni kezdték, ki tudja, melyik bolygó közeli surrogásainak hatására. Fáj neki, mármint a testünknek, belefárad, beleeun, belepörög, vadállatá válik, és olyankor lehet rajtunk bármi, de tényleg, akkor is elesettnek, idegbetegnek, szexmániásnak, lúzernek stb. fogunk látszani.

Vagy olyannak, aki egyedül él a bolygón. Hogy melyiken, azt nem is tudni.

A fenti képek az ukrán származású a fashion fotós duó, a  Synchrodogs alkotásai.  Tania Shcheglova és Roman Noven  elmesélik, hogy a kelet-európai régió országai különlegesen érdekesek divatszempontból, mivel kevés a pénz az iparágban, az emberek azonban szeretnének stílusosan megjelenni, élni, s e két tény nagyon bizarr látványvilágokat szül.

Mivel a fashionvilág ilyen lyukacsos még ezen a tájon, sok hely marad az önkifejezés számára. A duó ez utóbbiakat ötvözi saját, éjjelente megálmodott álmainak rekonstrukcióival, valamint a természet, a tájak vad, elhagyatott, kopár helyszíneivel. Túlságosan konzervatívnak találva az ukrán felsőbb osztályok Harper’s Bazaar-on, Vogue-on, Cosmopolitan-en edződött egyenízlését, az inkább a vadállatok felé húzó bajtársiasságukat, s szinkronban lihegő, talajt, biztonságot, szépséget kereső gondolataikat szerették volna a fashion világában viszontlátni.

Ezeken a képeken nem a hagyományos nude fashionfotók mellkitolós, csípőfeszítős egyenszexualitását láthatjuk, hanem a valódi pillanatokat, a forró sziklák, szántóföldek, tenger vonzásában, védelmében, provokáló erejüknek árnyékában meghúzódó lányokat, lényeket. Nem aszexuális, csak nem mesterkélten szexualizált testeket. Magzatpózban, skorpióként, hableányként, bármiként. Szaladva a mezőn, lerogyva  a homokba, egyedül, fáradtan, kétségbeesve. Mert ilyen az élet (fashion) is.

Szóval nagyon jó, ha egy editorial ilyen megértő, pláne, ha még a szerelemben is hisz. Így.

A Chasseur Magazin-ban megnézhetitek, hogyan landolhatunk helyesen a szántóföldön, s milyen, ha meztelenül jógázunk traktornyomokban. Mindenki próbálta, igaz? Fesztiválok előtt mindenképpen gyakorlásra szorulunk ezügyben; és a Synchrodogs a sebeket sem felejti el.

 Mielőtt ultrasznobnak nyilvánítanánk őket, gondolkozzunk el azon, hogy Space Barbieval (Amatue) – akit szintén kikiáltottak már világ hülyéjének – is volt fotózásuk, s csak kicsit fordították ki önmagából. Vagy mondhatjuk, egyáltalán nem.

Fashion editorials often treat human bodies as (relatively) soulness objects- at least this is my opinion. But Fashion Mommy is a brand new phenomena, it is sensitive enough to hear our laughs and cries. I think, the connection between fashion and emotions is a really complicated and difficult question. What kind of  feelings, emotions, faces are fashionable enough? What kind of landscapes are cool enough? Loneliness, agony, scars and strokes, boring or chaotic forests -things, that we have to hide from each other? How to dress ourselves if we are sad, lonely, or scared, or simply don’t want to play any roles? Or when we are only able to scream? Synchrodogs, the Ukrainian fashion photographer duo help us to understand this confusing problem. Phantastic, surreal nudes, bizarre human-nature concepts, lots of light and rock gardens -they blow up our minds, and give us a tricky, but innocent picture about the real fashion of life.

No time like the present to fly with the white birds of Human Barbie, and swimming in the dark, neverending, salty ocean of  tears. And wearing our clothes tomorrow as the birds  wear their feathers. Be free.

Képek innen, innen és innen.

Szöveg: Laura

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.