Kávé felhőhabbal – Interjú Kisteleki Dóra grafikussal

Kisteleki Dóra a képgrafikusok egyik éles pályán feltörekvő csillaga. Az idei ArtHungry 3. helyezettje amellett, hogy rajong az irodalomért, olyan zenekarokkal is dolgozott már együtt, mint az Elefánt vagy Szabó Balázs Bandája. 2017 sokak számára szakmai sikereket hozott az előző év – mondjuk ki – globális apokalipszisével szemben. Bátran kijelenthetjük, hogy a szerencsések táborát gyarapítja Kisteleki Dóra is, az idei esztendő egyik grafikus felfedezettje.

A Kaposvári Egyetemen végzett alkotó kiválóan ötvözi a művészetet a marketinggel: alkotásait, illetve az azokat viselő termékeket pár hónap leforgása alatt olyan helyek kezdték el árulni, mint a Fekete, a Szia+, a Falra magyar és a Stilshop. Azt pedig már szinte zárójelben jegyezzük meg, hogy az idei és tavalyi Ördögkatlan arculatán is rajtahagyta a keze nyomát, illetve a fesztiválszervezők mellett a hazai zeneipar is jól ismeri a nevét. A fiatal grafikus képtelen leállni, bár ennek csak örülünk: pár hónapja 3. helyezést ért el az ArtHungryn és a közelmúltban kiállítása is nyílt a Gross Arnold Galériában. Mi több, jelenleg az Artisjus irodáját/tárgyalóját is az ő képei díszítik. A jövő zenéje pedig már nagyon a fülében cseng: hamarosan nemcsak az irodalommal, de talán a divattal is kapcsolatba kerül. Dórával teremtett világról, a képgrafika hazai helyzetéről és képzelt kollekcióról beszélgettünk.

Kisteleki Dóri grafikusművész

Rajzaid sajátos mesevilágba repítenek. Milyen lenne egy átlagos hétköznap a Kisteleki Dóra által kreált univerzumban? 

Abban nem különbözne a normál hétköznapoktól, hogy kávéval kezdődne, csak éppen felhőhabbal. Nehéz kérdés. Valószínűleg repkedve közlekedne minden lakója és nem létezne benne pénz, politika – de a részleteken többet kéne gondolkodnom. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy első ránézésre kedves mesevilágot tükrözhetnek a grafikáim, de a legtöbbje valamilyen szinten a valóság(om) leképezése – persze absztrahálva – tehát a szenvedés, fájdalom ugyanúgy helyet kap a képeken, csak nem éppen „vérfröcskölős” mészárlás formájában.

CloseUp Mockup_szbb

Alkotói oldaladon egy lehunyt szemű madár köszönti a látogatókat. Mit jelképez, miért pont erre a motívumra esett a választásod? 

A repülés és a repülést jelképező figurák régóta visszatérő vendégek a képeimen. Ez valószínűleg a nagyfokú szabadságvágyamból adódik. Ez a madár egyébként egy Murakami könyvhöz kapcsolódó “személyes” illusztrációmon szerepel – a regényben nagyon megfogott egy mondat, aminek nagyjából az a lényege, hogy bizonyos mitikus állatok inkább a szabadban alszanak, ahol megfagyhatnak, mint egy meleg helyre bezárva.

Különösen érdekes az a tény, miszerint Weöres Sándor és Juhász Ferenc költészete nagyban hatott a stílusodra. Ritkán hallani, hogy egy vizuális művész stílusát egy nem vizuális művészeti ág befolyásolja. Hogyan voltak képesek alakítani a szavak a rajzaidon? 

Nekem ez természetes, talán mert vizuális típus vagyok. Ráadásul az említett költők művei – főleg Juhász Ferencé – elképesztően képszerűek és komplexek, rengeteg részlet, ellenpont, nézőpont össze(f)ér bennük. Szerintem ez önmagában is elég inspiráló lehet egy képzőművész számára. Egyre több összefüggést látok egyébként a különböző művészeti ágak között. Valahol ugyanazt a harcot vívjuk, csak más-más eszköztárral, így könnyen létrejön a kölcsönhatás.

 

 

Van jelenleg olyan szerző, akinek szívesen illusztrálnád egy könyvét?

Nemrég bukkantam rá Babiczky Tibor, Ferencz Mónika és Halmi Tibor műveire, az ő kötetüket/könyvüket például szívesen illusztrálnám. Ja, és persze Murakamit! 

Egyre többször alakul ki diskurzus arról, hogy van-e létjogosultsága a terápiás célzattal készült művészeti alkotásoknak. Neked mi a véleményed? Van, hogy terápiás célzattal fogsz neki a munkának? 

Én vagyok rá az élő példa, hogy van. Vannak időszakok – főleg más munkák miatt –, amikor több hónapig nincs lehetőségem rajzolni. Ilyenkor rengeteg érzés, élmény, gondolat felgyülemlik bennem, amit nem tudok/nem akarok máshogy feldolgozni. Ha nem „rajzolhatom ki” magamból, rosszul érzem magam a bőrömben. A rajzolás ilyenkor megnyugtat, de nem elsősorban ezért állok neki. Főleg az ismétlődő, monoton műveleteknél érezhető amúgy ez a feszültségoldó hatás, például a pöttyözésnél, ami során kevésbé kell koncentrálni. 

Egyébként megjegyezném, hogy nem gondolom, hogy minden munka, ami ilyen indíttatásból jön létre, képzőművészeti alkotás lenne – de mitől lesz az valami? A tudatosságtól, koncepciótól? Végül is a terápiás megközelítés is lehet egy koncepció. 🙂

Habár egy festő helyzete sem könnyű, ha színvonalas galériákban szeretne kiállítani, de a grafika mint művészeti ág kifejezetten nincs a megfelelő helyén kezelve itthon. Hogyan tud egy képgrafikus művészként érvényesülni Magyarországon, mik a kilátásai? 

Nagyon jól látod a helyzetet sajnos! Őszintén szólva nem kerestem fel túl sok galériát, de jó pár kiállításon vagyok túl, amiknek nagyon jó élményeket köszönhetek, és idővel akár nyilvánosságot is hozhatnak, viszont pénzt/megélhetést már kevésbé. Ezért kezdtem el alkalmazott műfajban is dolgozni: jelenleg a hét nagy részét egy grafikai stúdióban töltöm, ahol sokat tanulok – ez jól jön a saját projektjeim esetében is. Én így tudtam kezelni ezt a problémát, de törekszem arra, hogy a jövőben több időt szentelhessek a képeknek. Másik lehetőség szerintem a külföldi piac: a munkáim szerepelni fognak tavasszal egy olasz Art Fair-en, kíváncsi leszek, milyen lesz a fogadtatásuk.

model_holding_print_csillagoscsaj

Készítettél már rajzokat Szabó Balázs Bandájának és az Elefánt zenekarnak is, de más, feltörekvő zenésszel is dolgoztál már együtt. Hogyan sodródtál a zeneiparba? 

Kb. 5-6 éve egy borzasztó hideg estén a Merlinben kötöttünk ki, ahol aznap fellépett az Elefánt is. Baromi jó hangulatú bulit csináltak, úgyhogy másnap iziben lájkoltam is őket Facebookon. Csabi látta a grafikáimat és megkérdezte, nem terveznék-e nekik borítót, logót stb., mire igent mondtam. Az akkori menedzserükön keresztül jutottam el Balázsékhoz is egy kisebb meló miatt, és innen már maguktól alakultak a dolgok.

Kisteleki Dóri grafikusművész

És ha már zene: mondj egy dalt, ami kifejezi a grafikai világod! 

Elsőre az Elefánt Kedvenc felhőmnek c. dala ugrott be, talán csak az előző kérdés miatt, de állítólag az első benyomás mindig igaz.

Ha jól tudom, szívesen dolgoznál együtt a közeljövőben divattervezőkkel. Kire esne a választásod és milyennek képzelsz el egy általad inspirált kollekciót?

Sok tehetséges magyar tervező van, akinek tetszenek a munkái és akivel szívesen dolgoznék együtt – legutóbb a Je Suis Belle őszi/téli kollekcióját csodáltam, kellően szürreálisak. Az „álomkollekció” egyébként környezetbarát anyagokkal készülne – és a grafikáim hímezve jelennének meg itt-ott a ruhákon, amik persze kényelmesek is lennének! Nincs sok elvárásom végül is… 🙂

Milyen álmokat dédelgetsz 2018-ra?

Egyrészt tervben van pár kiállítás, több olasz művészeti vásár és néhány képsorozat is a fejemben érlelődik már egy-két éve. Talán 2018-ban összehozom az egyiket.

ajandekterminal

És akkor ismétlünk: Dóra printjeihez és termékeihez a Szia+-ban, a Stilshopban, illetve a Gross Arnold Galériában juthattok hozzá. Ráadásul december 17-én a WAMP-on, valamint az Allée-ban berendezett Ajándék Terminálon is találkozhattok a rajzaival (és vásárolhattok is belőlük). See you there!

Szöveg: Borda Réka

Képek: Facebook, Instagram, Behance, Falramagyar

 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.