#Girlboss: egy hashtag tündöklése és bukása

Kevés könyv járt be akkor karriert, mint a millennial pink borítójú kötet, ami miatt valószínűleg még az utánozhatatlan Jane Austin is féltékenyen stalkolta volna a mű íróját. Sophia Amorouso, a Nasty Gal alapítója pár évvel ezelőtt büszkén teregette a nagyvilág elé, hogy fiatal felnőtt(nő)ként miként futtatta be eBayes használt ruha, hoppá vintage boltocskáját, és lett Los Angeles egyik legkeresettebb márkája. A rózsaszín tündérmeséről aztán egy csőd és a női alkalmazottak hátrányos megkülönböztetése miatt kirobbant botrány után kiderült, nem minden sikeres, ami az Instagram filtertől annak látszik. És nem véletlen, hogy nem létezik a #boyboss terminus.

A női társadalomnak új élmény a főnöki státusz, mégsem akarok #girlboss lenni és te se akarj. Amióta a nők „funkciója” nem az otthon négy fala közé van redukálva és megjelent a szakmai karrier, mint életpályamodell a hölgyek számára is, a létra legmagasabb lépcsőfokának elfoglalása lett a Szent Grál – állítólag létezik, megszerezni mégis egy végtelen hajsza. Annyi minden akadályozza a nőket ebben, elsősorban a reprodukciós képességük (hiszen ha egy nőnek gyereke van, biztos rosszabbul fog teljesíteni a munkájában, míg egy férfinál ez az opció fel sem merül), a kiskoruktól beléjük nevelt bizonytalanság, az, hogy ne vállalják fel határozottan a véleményüket, a saját érdekek képviseletének hiánya…

Ha egy nő mégis vezető pozícióba kerül, az nem marad kommentár nélkül, a meghozott áldozatokról, a család hiányáról vagy sérüléséről, elférfiasodásról csiripelnek a kritikus kismadarak, de a pozitív példaként felvázolt esetekben is az emberfölötti teljesítőképességet hangsúlyozzák, ahogy egyszerre több szerepben is képes helytállni a nő. A férfiaktól ritkán kérik számon, ha sikeresek a munkájukban, ugyanakkor nem is emelik ki, ha úgy zsonglőrködik a feladatokkal, mint egy cirkuszi medve a labdákkal – a nőket ugyanebben a helyzetben viszont sokszor ugyanolyan mutogatni való attrakcióként kezelik, mint ezeket a szerencsétlen állatokat. Ebbe a társadalmi zűrzavarba hozott rózsaszín színfoltot megjelenésével a Girlboss.

Vagyis Sophia Amorouso, a fiatal lány, aki önerejéből sikeres vállalkozó lett. Az ambiciózus nők, lányok kötelező olvasmánya lett a könyv, ami a siker instant receptjével kecsegtetett, és nem mellesleg még a képeken is jól mutat. Ha valaki elolvasta – de legalábbis megvette – a könyvet és dokumentálta is, az elszántságot és akaraterőt szimbolizált. Itt azonban megsúgok egy titkot, kislányok nem vezetnek nyereséges üzleteket. Te akarnál egy éretlen csitrinek dolgozni?

Előbb 2015-ben Amorouso lemondott a 2006-ban alapított Nasty Gal vezetői posztjáról, a CEO titulust átpasszolva Sheree Watersonnak, végül a cég hosszas haláltusa után tavaly ment csődbe, a romokat a BooHoo Group lapátolta össze felvásárolás formájában. A nagy feminizmus közben azért véletlenül sikerült a szülési szabadságon értesíteni a női munkavállalókat, hogy nem tartanak tovább igényt a szolgálataikra. A szó, amit keresel, a képmutatás. Nem véletlen, hogy a férfiak nem posztolnak #boyboss képeket. Mert egyszerűen nem egy profi hozzáállás. A nőknek viszonylag új élmény a „boss” státusz, hogy saját maguk irányíthatják az életüket és nincsenek ráutalva egy másik személyre, amit dokumentálni kell, ezt támasztja alá a 9,304,250 poszt, amit a #girlboss címke alatt található. Mégis kiábrándító, hogy sikeres, gyakran negyvenes nők az Instagram posztjaikban kislánynak titulálják saját magukat és egy trendinek vélt eszmeiségért elcserélik mindazt, amit elértek. Épp azt az élét veszíti el a kezdeményezés, ahonnan az egész indult: hogy milyen pozitív hatásai lehetnek a női vezetésnek a munka világában.

Ártatlan felszabadító kitörésnek indult, helyette ugyanúgy infantilizálta a nőket, mint a Miki egeres magassarkú. A körforgásban a 13 éves kislányokat – lásd Millie Bobby Brown, aki még ráérne kantáros nadrágot hordani a kivágott hátú estélyi helyett – felnőtt nőként prezentálják a vörös szőnyegen, míg az érett nőknek az unikornisok és az egérfülek jutottak. Ördögi kör, ami mindig egy pontba tér vissza: a nők a külső elvárások/sztenderdek szerint filterezik saját tapasztalataikat és az életkorukat. Az öregedéstől való félelem a magazinok címlapjáról vigyorog a nőkre, akik felháborodottan kérik ki ezt maguknak, majd a közösségi médiában önként és dalolva mondanak le az évek során szerzett szakmai tapasztalatukról, a kudarcokról és sikerekről, amik azzá tették őket, amik és amiknek köszönhetően ott tartanak, ahol. Nem attól lesz valaki nőként sikeres a munkájában, ha egy rózsaszín könyvet hord a hóna alatt, vagy más, a vezetéssel összefüggésbe hozott külső jegyekkel aggatja tele magát. Gondolkodásmód és fellépés, profi hozzáállás és elhivatottság, ezek a belső értékek segíthetnek elérni a céljaidat, emellett aztán öltözhetsz divatosan, de akár nem-divatosan is, lehetsz Dr. Szöszi vagy tomboy, anya vagy egyedülálló, ahogy jól esik.

Ideje ezt a könyvet is a Szürke ötven árnyalata mellé helyezni – a szelektív hulladékgyűjtőbe. Egyszóval, viszlát #Girlboss, hello #PowerfulWomen!

Szerző: Szász Nóra

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

w

Connecting to %s