„Azt hiszem, hogy az ő neve volt az első jegyzet a telefonomban” – Szombat Évi és Klág Dávid

A Rebellive zine második száma egy izgi interjú- és fotósorozatot is tartalmaz, mely tehetséges alkotópárosokat mutat be. Az alanyok által elmesélt történetekben a szerelem és a művészet fonódik össze a kreatív önkifejezés szűrőjén át. A love storykhoz készült sajátosan intenzív fotósorozat Szombat Évi munkáját dicséri, aki a párosok mindennapi életébe enged betekintést, az alanyok legintimebb környezetét, saját lakásukat is elénk tárva. Évi szerencsére magukat is lekapta a LOVE edition kedvéért, Molnár Vera pedig őt és párját, Klág Dávidot, az Index újságíróját kapta el, hogy feltegyen pár kérdést a kapcsolatukról, az esküvőjükről és közös életükről. Következzenek most ők!

Nem lepődtem meg, amikor az ajtóban színkavalkád és furcsa tárgyak sokasága fogadott – Vica stílusa alapján nagyjából pont ilyennek képzeltem a lakásotokat. Hogyan jutottatok el az első találkozástól az összeköltözésig?

Vica: Először 2014-ben találkoztunk, amikor egy közös barátunk bemutatott minket egymásnak. Pár hónappal később megint összetalálkoztunk egy szórakozóhelyen, és a barátnőmmel elkezdtük faggatni Dávidot, mert közölte velünk, hogy majdnem 11 év után szakítottak a barátnőjével. Aznap este megmagyarázhatatlanul egymásra találtunk, de annyira tét nélkülinek tűnt az egész – egyrészt a szakítása miatt, másrészt azért, mert pár nappal később indultam New Yorkba –, egyikünk sem gondolta komolyan a dolgot. Ehhez képest rengeteget írtunk egymásnak, ameddig kint voltam, és fokozatosan elkezdett valami kialakulni. Amikor visszajöttem, a reptéren várt. Nagyjából azóta együtt vagyunk.

Dávid: Intenzíven teszteltük magunkat: távkapcsolattal indítottunk, majd rögtön elutaztunk Belgrádba, ahol pár napig éjjel-nappal össze voltunk zárva. De minden a lehető legjobban alakult, úgyhogy két éve összeköltöztünk. Ebben a lakásban nagyjából fél éve lakunk, a bútorok nagy része adott volt, viszont Vica óriási gyűjtögető, ha tárgyakról van szó.

Ha már itt tartunk, te hogyan viszonyulsz Vica látásmódjához, fényképeihez?

Dávid: Addig szkeptikus voltam a képeivel kapcsolatban, amíg személyesen meg nem ismertem. Az volt a dilemmám, hogy vajon mennyire gondolja komolyan – pl. a Boldogság projektben felfedezhető tárgyakat –, és hogy őszintén szereti-e vagy pusztán viccesnek tartja őket. Aztán rájöttem, hogy is-is, de a lényeg, hogy az egész nem egy kifigurázás, hiszen ténylegesen vonzódik a tárgyakhoz, amiket fényképez. Szerintem attól, hogy valaki személyesen ismeri Vicát, megváltoznak a képek, abszolút átjön róluk a személyisége. Szóval szeretem a képeit.

Nemrég összeházasodtatok, amihez ezúton is gratulálunk! Meséljetek a lánykérésről!

Dávid: A lánykérés tavaly júniusban történt, amikor New Yorkba utaztunk Vica kiállításának megnyitójára. Elég spontánul alakult a dolog.

Vica: Szerencsére nagyon jól sikerült a megnyitó, aztán beültünk a barátainkkal egy helyre sörözni, ahol valahogyan sikerült összetörnöm egy vécét. Igyekeztem elmenekülni a helyről, hívtunk is gyorsan egy Ubert. Amikor a Brooklyn Bridge-en száguldoztunk, Dávid felém fordult a hátsó ülésen, és azt mondta: „most minden annyira tökéletes, csak akkor lehetne még jobb, ha összeházasodnánk!”, én pedig úgy elkezdtem sikongatni, hogy szegény visszakérdezett, hogy ezt most veheti-e igennek. Később kaptam gyűrűt is. Évekkel előtte mutattam neki Lőrincz Réka ékszereit, és emlékezett rá, hogy mennyire tetszettek nekem.

Dávid: Azt hiszem, hogy az ő neve volt az első jegyzet a telefonomban.

 

Na és milyen volt az esküvőtök?

Vica: Előtte mindenki azt kérdezte, hogy milyen színű lesz a ruhám, és nagyot csalódtak, amikor azt mondtam, hogy fehér, mert nem akarjuk elviccelni a szertartást. Egyébként Sármán Nóri tervezte. Az esküvő helyszíne a Puskin Mozi volt, ahol nem anyakönyvvezető, hanem az egyik barátunk adott össze minket.

Ha már az esküvőt nem vicceltétek el, legalább meséljetek valami humoros sztorit, ami veletek történt nemrég!

Dávid: Mindenkinek az a benyomása rólunk, hogy biztos teljesen őrült a kapcsolatunk, mert Vica dilis művész én meg újságíró, biztos rengeteg hülyeséget csinálunk, de ez valójában nem így van. Itt ülünk a kanapénkon és rengeteg filmet nézünk. A kedvenc tárgyunk a projektorunk!

Éva: Mielőtt összejöttünk, én annyit buliztam, hogy már nagyon kellett ez a nyugalom. Úgy érzem, hogy Dávid igazán jó hatással van rám. Azóta sokkal összeszedettebb vagyok, kicsit rendszereződött az életem. Nem tudok mást mondani: tombol a szerelem!

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.