Runway lookok a címlapon = a stylist szakma halála?

Anno a stylistok névtelenségbe burkolózó, szinte láthatatlan közreműködői voltak a magazinok szerkesztőségének, akik a tervezők aktuális kollekcióinak legmenőbb alkotásait gyűjtötték össze, és már-már művészi módon alkottak igazán látványos és inspiratív anyagokat a glossyk címlapjára, oldalaira.

Az elmúlt évek vagy mondhatjuk, évtizedek alatt, ők maguk is sokkal inkább láthatóvá váltak, mint eddig bármikor, köszönhetően a szakmában bekövetkezett változásoknak, az újmédia trendeknek, az influencerség terjedésének. Ennek köszönhetően a stylist hivatás mint olyan is sokkal ismertebb és vonzóbb lett a fiatal generáció számára, akiknek immár az iparág belső működéséről is sokkal több információjuk van. Ahogy említettem, a szakma természete is folyamatosan változik, így a divatszerkesztők az idő előrehaladtával egyre inkább hirdetőiktől váltak függővé. Ez a változás a legszembetűnőbb a stylistok kapcsán. Ugyanis egyes divatházak általi szigorú megkötések – miszerint csakis az a full look jeleníthető meg a magazin hasábjain, ami az adott kollekciókban a kifutón is végiglejt – eléggé beszűkítette egyes kreatívok látószögét. 

 

Egy neve elhallgatását kérő stylist, aki az élvonalba tartozók melletti asszisztálással indította karrierjét, mára már hat évnyi editorial fotózás tapasztalattal a háta mögött nyilatkozta azt a BoF oldalán, hogy: „Különösen akkor érzékelhető egy hirdető általi nyomás, ha egy divatháznak új kreatív igazgatója lesz és a brand stílusa újjáépül, vagy teljesen megváltozik. És ez valóban nagyban befolyásolja a munkát. Ugyanis ilyenkor vagy nekünk kell találni egy lookot a kollekcióból, mely valamilyen módon kapcsolódik a fotózás témájához, vagy esetleg a fotóst éri korlátozás, hogy mondjuk portrét vagy csak részletfotót készíthet.

Az összes nagy divatháznál vannak ilyenfajta szabályok (csak a legnagyobbakat említve, például a Saint Laurent-nál, a Céline-nél, a Christian Diornál, a Balenciagánál vagy a Louis Vuittonnál is), de úgy tűnik, a Calvin Klein a legkényesebb témaUgyanis Raf Simons kreatív direktorral az élen a New York-i brand elég egyértelműen kikötötte a belga tervező kívánalmait a márka megjelenítésével kapcsolatban. A szabályok pedig a következők voltak: minden egyes darab Simons debütáló kollekciójából – A/W 2017 – csakis a teljes kifutós lookot megjelenítve fotózható, és nem stylingolható más brandekkel, de még a tárgyalt kollekciónak más darabjával sem. Ja, és persze a kiegészítőket sem szabadott más ruhákkal összepárosítani. Magyarul a ruhákat egyáltalán nem lehetett stylingolni, jóformán semmilyen módon, hiszen kizárólag pontosan úgy lehetett csak elhelyezve a modellen, mint ahogy a kifutón és a kampányokon megjelentek. No, egy ilyen közegben hová lesz a stylist kreativitása, újító szelleme? Elvész, hiszen egyszerűen nincs rá szükség.

 

Ugyanakkor a full look egy erős üzenetet is hordoz, – mondja egy szintén neve elhallgatását kérő senior divatpublicista Osman Ahmednek – „egy új kreatív igazgató megjelenése esetén, az adott brandnél végbement esztétikai változás magába foglalja a megreformált megjelenést, vagyis egy tiszta, egyértelmű látásmódot és kommunikációt hordoz.” Egy publicista szemszögéből ugyanakkor megvan a maga logisztikai előnye is annak, hogy minden komplett lookot egy adott csomagként kezelünkA lookok fotózásról fotózásra vándorolnak. Ha szétválasztunk egy lookot, darabokká törik. Viszont mikor együtt kezelve kiküldik és fotózzák teljes lookként, mindjárt megváltozik a helyzet, hiszen ugye nem szóródtak szét a darabok mondjuk öt különböző fotózás között szerte a világban. Ennek az előnyét nem is nagyon kell magyarázni.” – fejtette ki a szakember.

Viszont ez az új norma a divatfotózás területén sok stylistot frusztrál. Alexandra Carl, a Rika divatigazgatója, aki többek között a W Magazine-nal és a Vogue Italia-val is együttműködik, azt mondja, hogy ez az irány elveszi a kreativitást és megöli az inspirációt a túlságos kontroll miatt. Hogyan is lehetne így neki, vagy mondjuk egy fotósnak nyomot hagynia a divatpiaconHiszen egy Balenciaga kollekció már önmagában is beszédes és látványos, így nem túl nehéz feladat, hogy egy fotón is jól nézzen ki. Az már sokkal nehezebb, mikor commercial vagy vintage darabokkal párosítva kell emlékezetessé tenni az összhatást. Nem mellesleg abban is igaza van, hogy „nem egy jó stylist vagy akkor, ha csak full lookokat kreálsz – hanem csupán egy ügyes öltöztető.” Ennek a beidegződésnek a hosszú távú fennállása igen romboló hatású lehet a szakmai fejlődés kapcsán.

A másik oldalról viszont több érvelő is azt mondja, hogy egy tapasztalt stylistnak tudnia kell ilyen paraméterekkel is dolgoznia és inspiráló képeket alkotnia függetlenül attól, hogy a hirdető márkák nyomást gyakorolnak rá. „Mikor egy editorial anyagon dolgozol, kapsz egy listát a hirdetők névsorávaMég bébi voltam a Bazaarnál, mikor ezt a listát megkaptam. Utána el kellett magyaráznom az embereknek, hogy ez a cipő az oka annak, hogy ezen a fotózáson vagyunk. Ez a márka fizet a fotózásért, szóval rajtunk áll, hogy szép képeket készítsünk ezzel a cipővel, és megvilágítsuk, kidomborítsuk karakterét.

 

A túlzóan ellenőrzött korlátozások landolása a hagyományos magazinok hasábjain egybeesett a social média terjedésével és így a relatíve életszerűbb képek hullámával a bloggerektől és influencerektől, akik kedvük szerint keverik a high street brandeket az akármilyen brandekkel, és profitálnak mindebből„Mindezek a valódi emberhez vezethetők vissza, akik a ruhákat a való életben viselve szeretnék látni.” – mondja Camille Charriere, aki saját blogját 2010-ben indította Camille Over the Rainbow címen, és mára már több mint fél millió követője van Instagramon. „Ha a magazinok megtagadják, hogy a prémium vagy luxus kategóriájú darabokat az alacsonyabbakkal mixeljük (vagy legalább másik high end márkával együtt viseljük), akkor érthető, hogy az emberek miért veszíthetik/veszíthették el érdeklődésüket az ilyen tartalmak iránt; ezzel a túlságosan is behatárolt és megszerkesztett tartalommal a magazinoknak elég nehéz reflektálnia arraahogyan manapság a divatot fogyasztjuk.” – zárta le Charriere a gondolatmenetet.

És akkor már adódik is a kérdés, hogy a style bloggerek és influencerek ugyanolyan nyomásnak vannak-e kitéve a brandek által a full lookok viselését illetően, mint a magazinok és azok stylistjaiVagy sok más mellett ez is az online fogyasztás felé tereli az olvasókat, újabb csapást mérve a nyomtatott orgánumokra? Nyilván szinte mindegyikük azt nyilatkozza, hogy ő maga megtagadja, ha ilyen körülmények között kell dolgoznia, mivel semmilyen formában nem összeegyeztethető nézeteivel. És persze a követőik sem erre kíváncsiak, hiszen a legfontosabb dolog az, hogy megmaradjanak saját hangjuknál; a márkáknak kell megbízniuk bennük és fordítva. 

A divathoz értő vagy kevésbé értő blogger/influencer természetszerűleg egy sokkal szabadabb, nyíltabb, közvetlenebb és gyorsabb interakciót kiváltó platformon kommunikálhat. A mérleg másik tálcáján pedig a nyomtatott magazinok túlzott korlátozásai, hirdetőiktől való ggése áll, mely az olyan képi megjelenítésre lett kényszerítve, amivel elvesztette vagy elveszítheti azt a különleges dolgot, ami az egyik legnagyobb erőssége (volt). Jelesül azt a vizuális tartalomhálót, amit kezünkben fogva releváns képet kapnunk aktuális irányokról, szezonról-szezonra frissül és megújul látásmódunk egy hozzáértő divatszakember szeme és vezetése révén. 

Szerző: Jakab Tímea Diána, forrás: BoF

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

w

Connecting to %s