Bitekbe zárt költészet, avagy ilyen, amikor a szépirodalom és a digitális univerzum randizik

Míg más országokban valósággal tobzódnak a fiatal írók az internet nyújtotta lehetőségekben, azért itthon is akadnak páran, akik randira hívták már alkotásaikban a szépirodalmat és a digitális univerzumot. Az űrben lebegő polipoknak és pizzaszeleteknek, illetve az ügyetlenül összemontázsolt, pixeles képi világnak, akármennyire is meglepő, terebélyes története van.

Minden bizonnyal sokak számára nem ismeretlen a történet, miszerint a computert valójában az USA tengerészetének köszönhetjük, akik 1938-ban fejlesztették ki e műszert. Mivel a második világháborúban kiváló eszköznek bizonyult a kódfejtésben, ezért az amerikai kormány rengeteg energiát és pénzt ölt a fejlesztésébe. Valahogy így jutunk el végül 1951-ig, amikor megjelenik az első kereskedelmi számítógép, az UNIVAC I.

Ennek köszönhető, hogy az első számítógépes művészeti installáció már egészen 1952-re visszanyúlik, s Ben P. Laposky jegyzi Electronic Abstractions néven, ám az alkotás elemei még inkább hasonlítanak egy hosszú záridővel készített fényképre, mint egy számítógépes programmal előállított vizuális élményre. A digital art első kiemelkedő képviselői között egyébként a magyar származású, Párizsban élő Molnár Verát is megtaláljuk, aki absztrakt festményeket álmodott meg digitális „ecsete” segítségével.

Ám míg a képzőművészeknek festőeszközévé, addig az íróknak virtuális pennájává vált az új médium. A monitorok izgalmas kétdimenziós, ugyanakkor mégis háromdimenziósnak ható „papírlapjait” a kísérletező kedvű költők is hamar birtokukba vették. Az egyik legnépszerűbb, ebből kinövő mozgalom a francia OULIPO (Lehetséges Irodalom Műhelye), mely 1960-as megalapítása óta neves irodalmár-matematikusokat tömörít, s tagjaik között olyanok is megfordultak, mint Marcel Duchamp vagy Georges Perec.

A kilencvenes évekre, az internet elterjedése előtt több szerelemgyermek is született a szépirodalom és a merevlemezek kapcsolatából (e-lit), melyek közül az egyik legmeghatározóbb az interaktív szöveg: a gép és ember szimbiózisát várja el a célzott mű megszületéséhez. E zsáner legikonikusabb képviselője Michael Joyce, aki 1987-ben Afternoon, a story címmel tárta a nagyközönség elé novellakezdeményét, melyben a főszereplő, Peter egy autóbaleset szemtanújaként fokozatosan rájön, hogy a szétzúzódott kocsiban vélhetően a volt felesége és fia ülhetett. A történet folytatását kedvünkre alakíthatjuk, hiszen minden kattintás újabb lehetőséget kínál fel a cselekményszál tetszőleges elágaztatásához.

Efféle kombinatorikus megoldáshoz folyamodott az OULIPO alapítója, Raymond Queneau is, aki tíz szonettet írt Cent Mille Milliards de poèmes címmel 1961-ben, melyek mindegyik sora kicserélhető a másik szonett azonos pozícióban lévő sorával. Így ha valaki átlagosan csupán 45 másodperc alatt olvas el egy szonettet, akkor is 190 millió évet vesz igénybe, hogy mindegyiken átrágja magát.

 

Emellett a statikus vagy GIF- és videószerű szöveginstallációk is megjelentek, sokszor egészen a betűkig lecsupaszítva a szövegalapú műfajokat. Jó példaként szolgálhat erre Emett Williams programja, mely a Shapespeare által leggyakrabban használt szavakból hozott létre egy új artefaktumot 1965-ben, de akár L. Simon László Torz-óját (1994), Bujdosó Alpár képversét (1993), vagy épp Molnár Vera Aleatorikus Adyját (1977) is megemlíthetjük a hazai munkák közül. Mostanra, a közösségi média korában, melynek őslakosai, az Y-generáció tagjai egy olyan évtizedben nőttek fel, amikor e fentebb említett műalkotások rendkívül innovatívnak számítottak, viszont inkább nevetségesnek hatnak elavult, pixeles, korlátozott szín- és formaviláguk miatt.

Ezekből táplálkozik a 2010-ben alapított Alt Lit (Alternative Literature) mozgalom, s tágabban a posztinternet költészet, mely az internetes irodalom statikus ágához nyúlva tálalja a szociális háló platformjain verseit – mindezt ötvözve a mai trashy vizuális trendekkel, melyek épp a ’90-es évek netkultúrájából táplálkoznak. A Los Angeles-i gyökerű Alt Litesek éppen ezért is próbálkoztak a sokszorosított monitorablakokkal és a computer egyik ősi tipójával, a bitmappel, ha őrült, szókimondó verseiket szerették volna tálalni közönségüknek.

Az e-lit azonban úgy tűnik, manapság olyannyira alternatívvá (vagy épp populárissá?) vált, hogy a Tumblr- és Twitter-függő, és az ezeken a platformok is publikáló posztinternetesek mellett az Instagramon emelkednek fel vagy épp buknak meg a kortárs líra feltörekvő tehetségei. Utóbbira kiváló példa maga az Alt Lit-jelenség, mely tagjainak sötét titkaira épp a világháló világított rá, előidézve az összetartó kommuna szétesését 2014-ben. Ám Insta-profiljának köszönheti Rupi Kaur is felemelkedését, illetve Warsan Shire is, aki a szexuális visszaélések, a migrációs hullám és rasszizmus megfogalmazása miatt olyanok oltalmazását is elnyerte, mint Beyoncé – az énekesnő Lemonade című albumában egyébként közre is működött.

Itthon sajnos, egyelőre, abból az egy tucatnyi próbálkozóból is nyúlfarknyi azok listája, akik a webkettes médiát használják fel művészetük esszenciális eszközeként, és mindezt figyelemre méltón teszik. Közülük Dékány Dávid emelhető ki (fotó fentebb – a szerk.), aki az Alt Litet követve jómaga is Tumblrön publikál évek óta, ám funky szemdömpingre ne számítsunk nála, így hát szövegei nem feltétlen mondhatók digitális művészeti produktumoknak. Mellette Simon Márton Polaroidjai említhetők még, aki a tipikus gyorsan oldódó, „rövid-poszt-hosszúságú” digihatást követi, amely a kötet népszerűsége alapján nem tűnik rossz iránynak.

Azt persze már mindenki döntse el magának, valóban teljes értékű művészeknek mondhatók-e azok, akik a programozás és elismert művészeti intézmények helyett inkább a közösségi médiát, a lájkok számát használják művészetük zálogaként. (Szerintünk persze igen, csak egy egészen másfajta szemszögből kell megközelíteni a költészetüket.)

Szerző: Borda Réka

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

w

Connecting to %s