„Ha látjuk egymás sikereit, az nagyon inspiráló tud lenni” – Kormos Anna Zsófia és Karczis Gábor

Ahogyan azt már valószínűleg a szomszéd néni is tudja, a Rebellive zine második száma egy különleges interjú- és fotósorozatot is tartalmaz, melynek célja, hogy rebellis alkotópárosokat mutasson be. Az alanyok által elmesélt történetekben a szerelem és a művészet fonódik össze a kreatív önkifejezés szűrőjén át. A love storykhoz készült sajátosan intenzív fotósorozat Szombat Évi munkáját dicséri, aki a párosok mindennapi életébe enged betekintést, az alanyok legintimebb környezetét, saját lakásukat is elénk tárva. A LOVE edition soron következő párosa Kormos Zsófia Anna, a The FOUR tervezője és Karczis Gábor vizuális művész (VJ Centrum). Jöjjön most az ő rövid történetük!

Zsófi, egyszer már említetted, hogy Párizsban ismerkedtetek meg. Mesélj, hogyan indult a történetetek?

Zsófi: Hallomásból, látomásból már korábban is ismertük egymást Gáborral, de igazából azzal kezdődött az egész, hogy lakótársat kerestünk a párizsi Erasmus-félévünkre. Mindkettőnknek bedőlt az eredeti terve és sokan ajánlottak minket egymásnak, ezért végül úgy alakult, hogy együtt vettünk ki egy lakást. Az első pillanattól jól kijöttünk egymással és annyira idilli volt minden, Párizs, a közös lakás, az Eiffel-toronyra néző kilátás, hogy igazi romantikus giccsként indult az egész.

Gábor: Szóval eleinte csak lakótársak voltunk, de már az első este együtt söröztünk, aztán nagyjából két hét után kezdett minden átalakulni… Azért vicces, hogy mi előbb költöztünk össze, minthogy elkezdjünk járni és előbb laktunk együtt, minthogy közelebbről megismerjük egymást.

Azóta pedig friss házasok vagytok, meséljetek az esküvőről és Vegasról!

Gábor: Onnan indult az egész, hogy a harmincadik születésnapomon a bátyám azzal zaklatta Zsófit, hogy kutyát szeretne venni nekem – ragaszkodott hozzá, hogy mindenképp olyat akar adni, amire emlékezni fogunk. A kutyás ötlet nem jött be, de mivel épp New Yorkba kellett utaznom egy munka miatt, ahová Zsófi is elkísért, elkezdtünk azzal viccelődni, hogy vegyen nekünk két jegyet Las Vegasba, ott összeházasodunk és arra biztosan emlékezni fogunk… Aztán hirtelen már nem viccelődtünk, hanem repültünk Vegasba!

Zsófi: Egyébként a kapcsolatunk elején már beszéltünk arról, hogy a legjobb lenne Las Vegasban összeházasodni. Egyikőnk sem nagy házasságpárti, azt akartuk, hogy spontán legyen és csak rólunk szóljon, ne igényeljen évekig tartó szervezkedést. Így végül tényleg minden úgy sikerült, ahogyan szerettünk volna. Közben érdekes volt látni Vegast, úgy nézett ki, mint egy díszlet: egyáltalán nem fenntartható, minden műanyagból van és kifejezetten apokaliptikus hangulatú, de így is nagyon jó élményként maradt meg.

Mennyire befolyásolja a szakmátok, a kreatív alkotói folyamatotok a kapcsolatotokat?

Gábor: Nem feltétlenül a szakma, inkább a hozzáállás számít. Nem tudnék olyan emberrel együtt élni, akit nem tisztelek a saját munkája miatt; nem tudnék felnézni valakire, aki nem teljesít ugyanúgy a saját területén, ahogyan én. Nem igazán tudom elmagyarázni egy másféle közegből jövő embernek – aki mondjuk reggel nyolctól délután négyig dolgozik –, hogy esetenként miért vagyok fent hajnal 4-ig, majd kelek reggel 6-kor, és miért nem aludtam két napig… Talán szakmai ártalom, hogy mindkettőnknek elég extrém az életvitele, és ezt nem mindenki tudja megemészteni.

Zsófi: Mindketten kreatív szakmában dolgozunk és maximalisták vagyunk. Ha látjuk egymás sikereit, az nagyon inspiráló tud lenni.

Mennyire engeditek be a szakmátokat a magánéletetekbe?

Gábor: Nincs magánéletünk! Vagyis a kérdés inkább az, hogy mennyire engedjük be a magánéletünket a munkába. Mindkettőnknek saját cége van, ami nagy felelősség, állandóan dolgozunk. De mivel szeretjük, amit csinálunk, az egész nem annyira drámai.

Mit szerettek a legjobban a másikban?

Gábor: Azt, hogy mindig pörög! Zsófi olyan, mint egy elem: miután felébredt, öt percig álmos még, aztán elkezd cikázni. Este pedig nem fokozatosan fárad el, hanem szinte egy pillanat alatt lemerül. De amikor ébren van, mindig pörög.

Zsófi: Én pedig azt, hogy nagyon sok mindenről pont ugyanúgy gondolkodik, mint én, gyakran befejezzük egymás mondatait. És azt, hogy van egy jó hozzáállása a dolgokhoz, amivel engem is mindig motiválni tud.

Képek: Szombat Éva, szöveg: Molnár Veronika

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

w

Connecting to %s