A poszthumán narratíva – Gucci AW18

Kulturális kakofónia a poszthumán szellemiségében, ahol a társadalmi nemek, a vallások, a lokális folklore és a globális trendek, a magas-és popkulturális referenciák éles határai feloldódni látszanak egy pluriverzális vízióban, a kreativitás oltárán: Alessandro Michele steril műtőasztalán.

A Gucci kreatív igazgatója szerint mindannyian Dr. Frankenstein köpenyéből bújtunk elő, hiszen nem teszünk mást, mint feltalálunk, kísérletezünk, gyűjtögetünk, hogy újrakonstruáljuk magunk számára mindazt a tudást, amivel identitásunk többrétegűsége kifejezhetővé válik – akár a ruhaviselet kódjeleinek segítéségével. Michele díszlete túlmutat a meghökkentő szürrealitáson. Tűpontos alkotói stratégiával vonultatja fel ezt a különös emberen túli, hideg fényű cyber-létet, ahol a gépiességet a Stabat Mater siraloméneke melegíti fel.

elle-gucci-fall-2018-1519265136

A műtőszínházban Michele szabadon, de következetesen dekódolhatóan játszik azokkal a szimbólumokkal és attribútumokkal, amikből végül összeáll egy fiktív paradigmaváltás projekciója.

cover-158

Michele pluriverzumában a szentektől elválaszthatatlan attribútumok lefejezett doppelganger vonásokat vesznek fel, amiket a nemtelenség fluiditásába öltözött férfi és nő modellek hordoznak. Michele nyilatkozatában pontosan utalt Donna Haraway 1984-es Kiborg kiáltványára, amiben a feminizmus kérdése túlmutat a hagyományos gender elméleten és a politikai kontextuson.

gucci-cover

A cyborg a hibrid létet és a test nélküli indentitást legitimálja, ami fizikai értelemben is egyenlővé teszi a nemeket. Michele ezt a legitimizációt nemcsak a nemekre vonatkoztatja, de kiterjeszti azokra a keleti öltözködési tradíciókra, ami atipikusnak, rendellenesnek vagy abnormálisnak tűnik a nyugati társadalmak számára.

A 21. századi értékválságára sokak szerint az értékpluralizmus jelent megoldást, úgy tűnik, Alessandro Michele is efelé hajlik. A műtőasztalon összemixelt lényei e plurális szellemiségében hordozzák a mitológia és a reneszánsz humanizmus gyökereit, a keleti ortodox öltözködés tradícióit, az ázsiai szimbólumokat és a hollywoodi filmgyártás történetét.

A végeredmény egy treátralitástól mentes kollázsszerű konstrukció, az egyén és a kollektív tapasztalat múltbeli, jelenkori és jövőbeli kulturális elemeinek összemontírozásából.

Szöveg: Dudás Bea

 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

w

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.