„Felnézünk egymásra és büszkék vagyunk a másikra” – Pattantyus Dóra és Székely Kriszta

Folytatódik a Rebellive LOVE edition interjúsorozata, melyben a szerelem és a művészet fonódik össze a kreatív önkifejezés szűrőjén át. Mint tudjátok, a love storykhoz készült sajátosan intenzív fotósorozat Szombat Évi munkáját dicséri, aki a párosok mindennapi életébe engedett betekintést, az alanyok legintimebb környezetét, saját lakásukat is elénk tárva. A LOVE edition soron következő párosa Pattantyus Dóra (jelmeztervező) és Székely Kriszta (színházrendező). 

Hol és hogyan találkoztatok először? Milyen volt az első benyomásotok egymásról?

Kriszta: Az Operaház egyik díszes termében tartott tervelfogadáson találkoztunk először. Késve érkeztem. Kínos elkésni, főleg még egyetemistaként az Operaházból. Nagy asztal. Sok ember. Ötvenes férfiak, néhány középkorú nő. Főleg műszaki emberek, technikai és produkciós team, illetve a színház vezetősége. Ahogy azt illik, kezet fogtam mindenkivel, majd a Gáborok, Zoltánok, Zsoltok és Istvánok gyűrűjében váratlanul valaki fiatal hangon azt mondta, Pattantyus Dóra. Természetesen nagyon sokáig semmi sem történt. Én kapcsolatban voltam, Dóra pedig pillanatok alatt kiszállt a produkcióból egy bécsi munka miatt. Ettől nem voltam túl boldog, de megakadályozni sem próbáltam ebben. Fura lett volna. Ez az egész pár nap alatt lezajlott. Aztán ment tovább az élet. Hónapokkal később írásban gratulált a bemutatóhoz (ez meglepett), később eljött megnézni az előadást (ez is), de nem mentünk oda egymáshoz utána. Nyolc hónappal később futottunk véletlenül össze egy buliban. Annyira megörültem, amikor megláttam, hogy ölbe kaptam az A38 közepén. Semmi nem indokolta, hogy ezt megengedjem magamnak. Soha többé nem váltunk el.

Dóra: Akkoriban az Operaházban dolgoztam jelmezkivitelezőként. Egy októberi nap a Hungarian Late Night tervelfogadásával indult. Nem tudtam pontosan, kik rendezik a két egy felvonásos darabot, csak annyit: egyetemisták. Végre! (Ritkán találkozik az ember a saját generációjával az opera műfajánál.) Ahogy Kriszta is mesélte, ő és tervezője késve esetek be a tervelfogadás dísztermébe, váratlan volt, egymás szemébe néztünk és ennyi. Onnantól kezdve nem nagyon tudtam figyelni az eseményekre. Az A38-as találkozásunk utám három nappal leültünk meginni valamit és azóta mindennap együtt vagyunk. Egyértelmű és elkerülhetetlen volt az egész, összeálltak a puzzle darabkák…

Rendezőként és jelmeztervezőként talán elkerülhetetlen, hogy olykor együtt is dolgozzatok. Milyen gyakran kerültök ilyen helyzetbe és hogyan élitek meg a közös munkát? Keresitek ezeket a lehetőségeket, vagy jobban szeretitek elválasztani a munkát a magánélettől?

Kriszta: Együtt élni és dolgozni érzékeny és különleges helyzet. Dóra sok nagyszerű tervező mellett tanult és dolgozott. Abban az időszakában találkoztunk, amikor éppen azon gondolkodott, merre folytassa. Divat vagy színház. Még mielőtt a közös életünk elindult volna, láttam, hogy egy különleges képességű, látásmódú ember, ha jelmezről/ruhákról van szó, és ami nagyon ritka fiatal tervezőknél, igazi színházi gondolkodása van. Nehéz volt nem sulykolni belé azt, amit én kívülről egyértelműen láttam, hagyni, hogy maga döntsön, melyik úton indul tovább. Most dolgozunk a negyedik közös előadásunkon.

Dóra: A mi esetünkben ez a két dolog összefonódik. Tudtam, hogy nem akarok hosszú távon az Operaházban dolgozni. Nagyon sok mindent tanultam ott, csodálatos és inspiráló jelmeztervezőkkel dolgozhattam együtt, de éreztem magamban az elvágyódást. Kriszta képesnek tartott rá és beledobott a mélyvízbe; három rendezésében is lehetőséget adott. Azt gondolom, ez jól működik közöttünk és jó gondolkodótársai vagyunk egymásnak. Az, hogy együtt élünk talán még meg is könnyíti a közös munkát: bármikor ki lehet kiáltani a zuhany alól, ha hirtelen jön egy ötlet.

Mondjatok egy példát arra, amikor közösen dolgoztatok egy produkción/projekten és számotokra nagyon szerethető lett a végeredmény. 

Kriszta: Inkább mondanám azt, amiben éppen most vagyunk. Készülnek a tervek Offenbach Kékszakálljához, ami hatalmas tervezői és rendezői feladat. Alkotói értelemben vett életveszély, ejtőernyős ugrás, motoros gyorsulás, adrenalin. Nagyon jó.

Dóra: Minden közös projektet szerettem Krisztával. Szerintem munkáról munkára egyre gördülékenyebben, egymást jobban kiismerve tudunk együttműködni. Egyre izgalmasabb, hiszen egyre nagyobb feladatok jönnek.

Hogyan tudnátok jellemezni a másik személyiségét? Milyen a kapcsolatotok dinamikája?

Kriszta: Dóra a lobbanékony, én a zen. Ritkán fordítva. Engem tulajdonképpen ő szelídített meg, ő faragott belőlem „rendes embert”, ahogy ezt mondani szokás. Nem erőszakosan, hanem szépen szeretettel, egyértelműséggel. Van benne valami leírhatatlan tisztaság, ártatlanság, szelídség, egyenesség és jó értelemben vett büszkeség. Ezek tiszteletet parancsoló dolgok számomra. Keveset tudunk együtt lenni a rengeteg munka miatt, a fáradtság néha türelmetlenebbé tesz minket. Ez nem jó. De amúgy nagyon jó nekünk.

Dóra: Kriszta bölcs, megfontolt, higgadtabb személyiség, én hevesebben reagálok dolgokra. Ez a két dolog jól megvan egymással. Őszinték vagyunk, bármit meg tudunk beszélni, akkor is, ha nehezebb, problémásabb dologról van szó. Felnézünk egymásra és büszkék vagyunk a másikra.

Kriszta, igazán határozott, őszinte beszédet mondtál a tavalyi Budapest Pride megnyitóján; nyilvánvaló, hogy aktív szerepet vállalsz a homoszexualitás elfogadásának érdekében Magyarországon. Mit gondolsz, miért tartunk még mindig ott, hogy a többségben elutasítást vált ki az esemény és a résztvevőknek küzdeniük kell a kordonok eltüntetéséért?

Kriszta: Nem vagyok aktivista. Művész ember vagyok, aki egy alkalommal kiállt valamiért, főleg azért, mert tűrhetetlennek látta a helyzetet. Ezt nem nevezném aktív szerepnek. Ez a szöveg elsősorban nem a homoszexualitással volt kapcsolatos, főleg nem az enyémmel. Ez a szöveg arról beszélt, hogy milyen mérhetetlen butítás és uszítás zajlik a magyar politikában. Ezt a szöveget a rólam szóló másfél soron kívül bármilyen ember elmondhatta volna, akiben hasonlóan rossz érzéseket kelt az, ami itthon folyik. Nem csak a melegek ügyében. Az, hogy miért tart itt az ország, egy igen komplex kérdés. Röviden talán azért, mert hosszú ideje hánykolódik méltatlan kezekben és azért, mert nem hagyták neki megtanulni és élni a demokráciát, tudni, mihez van joga és mikor, hogyan álljon ki magáért. Nem tanítják a magyart haladó, kritikus, nyitott gondolkodásra. Tűrésre és bálványimádásra vagyunk kondicionálva generációk óta.

Dóra, ha már a beszédnél tartunk, neked szükséged volt coming outra? Ha igen, hogyan élted meg?

Dóra: Nem, történt bennem egy nagy felismerés, ami évek óta nyomasztott. Egyszerűen és tisztán szerelmes lettem, minden teljesen természetes volt.

Sokaknak megfordul a fejében, hogy inkább egy toleránsabb országban folytassák az életüket, mert nem tudják és nem akarják megszokni azt a fajta megkülönböztetést, amelyet nap mint nap tapasztalnak itthon. Ti hogyan álltok ehhez? Sokszor szembesültök a leszbikusokat övező sztereotípiákkal?

Kriszta: Szoktam ilyesmire dühömben gondolni, amikor valami újabb disznóságot tapasztalok. Szóval majdnem mindennap. Azonban egyelőre van bennem küldetés- és felelősségtudat ezekért az emberekért, akik itt élnek. A Katonában pedig egy olyan szellemi közegben dolgozhatok, amit nem cserélnék le semmire. Nehogy már nekem kelljen elmennem innen. Jó vicc.

Dóra: Ha tovább így halad az ország, akkor lehet, hogy pár éven belül összecsomagolok és elmegyek. De azt is gondolom, hogy nekünk fiataloknak muszáj megpróbálni összetartani és felnyitni ennek a társadalomnak a szemét.

Megjelent a Rebellive zine második számában. Szerző: Molnár Veronika, fotók: Szombat Éva.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

w

Connecting to %s