Klasszikus női filmideálok, akiknek alkotásait muszáj újranézned

Gyakran egy fiktív alak ikonizálja megjelenítőjét és ezáltal lel igazán érvényt egy színésznő; a klasszikus film megteremti sajátos nőtípusait a hollywoodi kontra európai értékrendszer mentén. Határelmosódás antik fronton, avagy jöjjön most néhány filmalternatíva a húsvéti tojásfestegetés mellé.

Jean Harlow

A platinaszőke időszámítás Jean Harlownál indul. A harmincas évek hollywoodi stúdióuralmának enyhén gömbölyded üdvöskéje stílust teremt: szemöldökét teljesen kiszedi, majd vékonyan újrarajzolja, s ezt az akciót egy évtizeden át nők ezrei utánozzák. A felhőtlen screwball komédiák kedvelt színésznőjének legismertebb alakítása Kitty Packard, az 1933-mas Dinner at Eight (Vacsora nyolckor) című filmben – a tragikus körülmények közt, rendkívül fiatalon (mindössze huszonhat évesen) elhunyt művész legnagyobb sikere utolsó filmje, a Saratoga (1937), amelyben korának fenegyereke, Clark Gable a partnere.

Greta Garbo

A pályája elején „svéd tehénnek” csúfolt Greta Louisa Gustafsson a némafilmkorszak high timeján érkezik Hollywoodba, ahol kemény fogyókúra és egyéb külsőbeli átalakítások után jelentősen befolyásolja az amerikai filmkultúra arculatát. Különleges filmszínészi gesztusrendszerével, bizarr, zárkózott attitűdjével különleges ikonográfiát teremt a filmvásznon. Titokzatos, magányos karrieristák, a zord külső mögött érzékeny és törékeny drámai hősnők vonulnak leginkább színésznői palettáján egészen utolsó filmjéig, az 1941-es Two-Faced Womanig. Emblematikus alakításai közé tartozik például az 1933-mas Queen Christina (Krisztina királynő), amelyben a tizenhetedik századi svéd királynőt testesíti meg, az 1935-ös Anna Karenina vagy az 1939-es Ninotchka. Garbo különleges és egyedi varázsa nem csupán a filmeseket, hanem a képzőművészeket is inspirál. George Hurrell a korszak kiemelkedő glamúr fotográfusa kivételes hatású fényképet készít róla.

 

 

Michéle Morgan

A francia lírai realizmus sajátos, melankolikus filmekkel operáló szisztémájában indul Morgan pályája. Az 1938-as thriller bukéjú Le Quai des Brumes (Ködös utak) című filmben tűnik fel először Jean Gabin szerelmi partnereként. Jacques Prévert zenész, költő és forgatókönyvíró nyirkos, külvárosi, macskaköves világába senki nem passzolhatna jobban, mint ő. Svájci sapkák, ballonkabátok, szomorkás, már-már letargikus francia sanzonok kereszttüzében születik meg hideg, sejtelmes ikonja, amely végig kíséri őt filmszerepeiben. A Lauren Bacall által megjelenített személyek karakterológiája és a film noir dramaturgiája jelentősen merít a Morgan által alakított figurákból. Amíg az 1941-es Remorques (Vontatók) még francia tradícióra épül, addig az 1944-es Passage to Marseilles (Átkelés Marseillebe) már jellegzetesen hollywoodi stílusvilággal működik.

Rita Hayworth

Margarita Carmen Cansino sötét, dús haja vörössé avanzsál a pin up girl power magasiskolájában. Néhány olyan jelentéktelennek hatható film, mint a You’ll Never Get Rich (Táncoslábú rekruták, 1941) vagy a The Strawberry Blonde (Az eper-szőke, 1941) után 1946-ban robban Gildája, amely a filmtörténet egyik legnagyobb noir klasszikusa karakterisztikus, rafinált sztriptíz jelenetével. Hayworth zsigeri erejű drámai alakításai mellőznek mindenféle kelletlen mesterkéltséget, s olyan alkotások kötődnek hozzá, mint a The Loves of Carmen (1948), a The Lady from Shanghai (A shanghaji asszony, 1948), a Salome (1953) vagy a Pal Joey (Fickós Joey, 1957) Frank Sinatra és Kim Novak oldalán.

Ava Gardner

Az ötvenes évek finom és tartózkodó eleganciáját hirdető hollywoodi nőkultúrát megpaprikázza Gardner izgató jelenléte. Az ártatlan Audrey Hepburn és Grace Kelly-féle rózsaszín tündér-őzikeséget, vagy a Marylin Monroe-féle szexis naiva kultuszt markáns erővel, kifinomult drámai játékkal egészíti ki. A The Snows of Kilimanjaro (A Kilimandzsáró hava, 1952) az Ivanhoe (1952), a Barefoot Contessa (Mezítlábas grófnő, 1954) vagy az 55 Days at Peking (55 nap Pekingben, 1963) nagyszerű alakításai előlegezik meg azt a derekas és acélos odamondást, amelyet az 1964-es The Night of the Iguana (Az iguána éjszakája) mutat. Kendra Bean és Anthony Uzarowski Y generációs filmtörténész szerzőpáros lebilincselő monográfiát készített a színésznőről 2017-ben Ava – A Life in Movies címmel. Érdemes elolvasni.

Jeanne Moreau

Kevés olyan megindító, intim és hatásos jelenetet ismer az európai filmtörténet, mint Louis Malle Ascenseur pour l’échafaud (Felvonó a vérpadra, 1958) kultikus snittsora. Miles Davis melódiája, Jeanne Moreau mimikája, Henri Decae kamerája és a párizsi éjszaka fényes hiábavalósága egy audiovizuál szimfóniában forr össze. A klasszikus noir elemeket már a francia újhullámos jegyekkel mixelő film lett Moreau első, áttörő sikere. Rendhagyó, intellektuális, kivételes alakja illusztrálódik játékaiban. A modern európai művészfilm nagyasszonya olyan lépéstávolságokat tud magáénak, mint a Les Amants (Szeretők, 1958), a La Notte (Az éjszaka, 1961), a Jules et Jim (Jules és Jim, 1962), a Le journal d’une femme de chambre (Egy szobalány naplója, 1964), a Viva Maria! (1965) vagy a La Mariée était en noir (A menyasszony feketében volt, 1968). De ez még így mindig csak néhány…

Monica Vitti

A Sophia Loren és Gina Lollobrigida univerzumot elhagyva érdemes Vitti felé vinni a mélységélességet. Az olasz film csípősen mókás, könnyednek, és légiesnek ható fazonja korántsem súlytalan. Pályája elején olyan bandavezérekkel indul, mint Michelangelo Antonioni, vagy Pier Paolo Pasolini. A súlyos, markáns drámákkal, intellektuális tartalmakkal bíró start olyan klasszikusok mentén prezentálódik nála, mint a L’avventura (A kaland, 1960), a La Notte (Az éjszaka, 1961), az Accattone (A csóró, 1961), a L’Eclisse (Napfogyatkozás, 1962), az Il Deserto Rosso (Vörös sivatag, 1964). A hetvenes évekbeli folytatást illetően szellősebb, könnyedebb vígjátékokon a fókusz, amelyekben megmutatkozik pikáns, provokatív, komédiás alkata: a La Femme Écarlate (A skarlátruhás nő, 1969), a La Supertestimone (Nászéjszaka a börtönben, 1971), a Le fantome de la liberté (A szabadság fantomja, 1974), vagy a L’anatra all’arancia (Narancsos kacsasült, 1975).

Képek: Getty Images, szerző: Rácz Ráhel

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.