Hogyan légy proaktívabb a munkádban?

A helyzet az, hogy szinte mindenki belecsúszik a monotonitás béklyójába, amikor elhatalmasodik rajtunk egy megmagyarázhatatlan motiválatlanság vagy éppen ennek ellenkezője, az idő utáni kapkodás és a feladatok közötti rutinmegoldásokkal dolgozó lavírozás. Persze az a helyzet is előállhat, hogy az egyik következik a másikból, de alapvetően a két dolog egy tőről fakad: rosszul osztjuk be a napunkat és nem ismerjük fel a prioritásokat. 

Ez a cikk akár egy magamnak címzett felszólítás is lehetne, mivel az elmúlt másfél évben sikerült leragadnom egy karrierválaszút kellős közepén, és túlzás nélkül mondhatnom, úgy élem a hétköznapjaimat, mintha én lennék Bill Murray a Groundhog Dayben. Pedig ez nem volt mindig így, és nem is olyan régen megvolt az a jó szokásom, hogy reggelente 5.45-kor keltem, megittam egy csésze feketét, leültem a gép elé, ahol olyan tisztán tudtam fókuszálni és megfogalmazni a gondolataimat, amire most nem biztos, hogy képes lennék. Bár ez ugye csak akarat kérdése… szóval mit tegyetek, ha hozzám hasonlóan szabadulnátok az enerváltságból? Íme néhány tapasztalaton (is) alapuló tanács.

Előzzetek meg mindenkit a felkelésben!

Ezt szó szerint értem. Előfordulhat, hogy megrögzött hajnalban fekvőként elképzelni sem tudjátok a korai kelést, de az ember alapvetően olyan biológiai program szerint működik, ami estére alvást ír elő. A sziklaszilárd napi rutin és az optimalizálás hosszú távon működő alapot ad a kreativitás megteremtéséhez. Ha rövid távon gondolkodunk, a korai kelés túlságosan macerásnak tűnhet, azonban ha a hosszú távú érdekeinket tartjuk szem előtt, akkor igenis megéri elkezdeni ezt a szokást! A reggeli alkotóidő csendje zavartalanná teszi az összpontosítást és az önmagunkra hangolódást, ráadásul az önfegyelmünk is erősebb lesz. De ez is csak akkor működőképes, ha reggel nem az e-mailek és a social media felületek ellenőrzése az első feladatunk. A telefon helyett inkább térjünk vissza a régi papírformátumra és fedezzük fel újra az ötletjegyzetelés lehetőségét. 

A napi teendő lista újragondolása

Biztos vagyok benne, hogy amikor éppen pánikolva fuldokoltok a tennivalók között, az tulajdonképpen nem a valós feladatmennyiségről szól, hanem a priorizálás hiánya miatt érzitek. A teendőlista általában csak az elvégzendő feladatok számszerűsítéséről szól, ami tényleg baromira ijesztő tud lenni, főleg ha mindent egy napba akarunk belesűríteni. Sokkal hatékonyabb azonban, ha a listakészítés előtt olyan kérdéseket teszünk fel, mint „mik a kisebb, mik a nagyobb lélegzetvételű feladatok?”, „mit kell ezen a héten elvégezni és mi az, amit ebben a hónapban?”. Ezután vegyetek egy nagy levegőt, próbáljátok összegezni az átgondoltakat és felvázolni egy táblázatban az ütemtervet. Ami a legfontosabb: ígérjétek meg magatoknak, hogy csakis azzal törődjetek, ami legelől szerepel. A többivel ráértek még foglalkozni!

Segíts nekem, én segítek neked, mi segítünk nekik

Tapasztalataim szerint egyre kevésbé vagyunk hajlandóak az udvariassági formulák használatára – nemcsak a hétköznapi szituációkban, de a munkahelyi kommunikációban is. Gondolok itt az üdvözlésre, a köszönet nyilvánításra vagy a szemkontaktus felvételére. Munkahely esetében ez különösen problémát jelent, hiszen a verbális és a nonverbális dialógus megléte és a kommunikációs szabályok betartása alapfeltétele a közös célkitűzéseknek. Segítséget kérni egyáltalán nem szégyen, hiszen a másik félnek mindebből az jön le, hogy tiszteljük a tudását és bízunk a szakmai tapasztalatában. Sőt, ezek után valószínűleg ő is bátran kér majd tőlünk tanácsot egy olyan ügyben, amiben hozzá képest mi számítunk kompetensnek. Mit nyerünk ezzel? Kölcsönös megbecsülést és egy olyan csapatmunkát, ahol mindenki csípőből tudja, kinek mi az erőssége és egymás készségeinek kiegészítése hogyan juttathat el a közös célhoz. 

Új szokásokat keresel? Vedd elő a régieket!

Az információ dömpingben mindenki jó tanácsokkal és fantasztikusan hatékony, új szokások felvételére buzdít. (Mint most én, haha) A szuper új dolgok azonban néha teljesen az ellenkezőjét eredményezik: a hatékony és betonbiztos napi rutin teljes elcsesződését. Szóval mielőtt magatokra erőltetnétek olyan dolgokat, amik csak lopják az időt, inkább poroljatok le régi, de bevált szokásokat a vérfrissítéshez. Ha például kávéval vagy futással indítjátok a napot, hagyjatok 10-15 percet utána, ami pont elég lesz az régi szokások beiktatásához. Kezdjétek el azt a könyvet, amit már karácsony óta el akartatok olvasni, kutassatok a másodlagos projektekkel kapcsolatban, frissítsétek a portfóliótokat vagy az önéletrajzotokat. Teljesen mindegy, a lényeg, hogy jó érzéssel fog eltölteni, ha ezekre is időt szántok, miközben a napi rutinotokat nem ziláljátok szét. 

Networking, networking, networking

Minden egyes találkozó, amikor új ismeretségeket kötünk egyben azt is jelenti, hogy fél lábbal már a célegyenesben vagyunk. Habár, ha jobban belegondolok és megnézem az ismeretségi körömet, ki hogyan kapott egy jó állásajánlatot, a legtöbb esetben egy már létező ismeretség révén kerültek a tűzvonalba. A folyamatos új kapcsolatok feltérképezése mellett, fontos és érdemes is időt szánni a meglévő ismeretségek ápolására. A szívesség kérése mindig kellemetlenül érinti az embereket a kiszolgáltatottság miatt, de ha ezen sikerül túllépnetek lehet, hogy pont egy barát vagy egy ismerős ismerőse segít hozzá a karrieretekben az áttöréshez. Ellenben ha nem kérdeztek, nem is tudtok majd a legközelebbi kapcsolati körötökből profitálni. Ha már eljutottatok a kérdezésig, fogalmazzatok pontosan, a „szükségem van új munkára!” helyett az “ismertek valakit, aki ezen a területen keres új embereket?” célzottabb üzenetet közvetítünk.

„Köszönöm!”

Visszatérve 3-as pontban tárgyalt udvariassági kérdésre, ne felejtsetek el mindennap hálát adni valamiért. Igen, pontosan arra gondolok, ahogyan Cooper ügynök mondta a Twin Peaksben. Ha a hálát és a köszönetnyilvánítást beépítitek a napi rutinotokba, kevésbé kell számolnotok a stressz okozta negatívumokkal, növelitek az energiaszinteteket, az elszántságotokat és az optimizmusotokat. Nem kell nagy dolgokra gondolni, elég, ha naponta képesek vagytok őszintén megköszönni egy-egy kolléga munkáját, segítségét vagy a közös együttműködést. 

Szöveg: Dudás Bea, forrás: innen, képek: innen

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.