10 milliárd forintnyi Burberry ruha égetése a luxus oltárán

Több mint 10 milliárd forint értékű viseletlen ruhát, kiegészítőt és parfümöt égetett porig a brit luxusmárka, a Burberry. A mindössze pár napos hír természetes hatalmas felháborodást keltett, bár a tavalyi H&M és az Abercrombie & Fitch botránya után számítani lehetett egy újabb csontváz kiesésére a szekrényből. A Burberry képmutatását tovább tetézi az a nemrégiben bejelentett együttműködés, amit az eco-fashion élharcosával, Vivienne Westwooddal terveztek meglépni.  

A hihetetlen pazarlás és környezetszennyezés a luxusbrand „értékének megőrzése” érdekében történt, hogy véletlenül se kerülhessen a márka olyan emberek ruhatárába, akik egyébként sosem jutnának rendes áron hozzá a Burberry anglomán státuszszimbólumaihoz. A botrány legfontosabb kérdése egyrészt az ökológiai lábnyom, amihez napjainkban a textilipar mint a második legszennyezőbb iparág rendkívüli mértékben járul hozzá. Mindebből következik a felelősség és az értékteremtés kérdése, amivel kapcsolatban eddig inkább a fast fashion márkák kerültek górcső alá.

A 2000 után született generáció A-státuszú fogyasztói szokásait figyelembe véve már sokkal többet kell nyújtani a márkahűséghez. Egyre többen ismerik fel, hogy a filantróp tevékenység és a környezettudatosság sokkal nagyobb potenciál egy brand esetében, mint a „versengő utánzás” és a „különbözés vágya”.

wp1861922

A Burberry és a hozzá hasonló luxusmárkák magabiztos arroganciája ugyanis abból a divatszociológia által felismert magatartásból fakad, ami az „alattvalók” számára az érvényesülési vágy és a felsőbb körökkel való kapcsolat látszatát biztosítja a utánzás és a gazdag, fontos emberek ruházatának átvételével.

A termelő számára pontosan ezért eddig az volt a legfontosabb feladat, hogy „megtalálja azokat az elsődleges tényezőket, amelyek ennek a viszonylag kis létszámú osztálynak a szokásait meghatározza.” Azonban a luxuskorlátozó szokások – mint amilyen az égetés – tendenciája elképzelhető, hogy nem csak a többi embert akadályozza meg a fogyasztásban, de saját exkluzív célközönségük számára is eljön az a lélektani határ, amikor az újdonság iránti vágyat nem csupán esztétikai felismerés, de az ellentétek felismerése hívja életre. 

„A divatot követni annyi, mint egyenlőségre törekedni.”

Szöveg: Dudás Bea, idézetek: Klaniczay Gábor, S. Nagy Katalin: Divatszociológia

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.