„Nem a fast fashion bojkottja, hanem a fenntartható öltözködés edukálása a lényeg” – Interjú Szentesi Rékával

A Fashion Revolution 2013-ban, egy ruhaipari tragédia után indult el: összedőlt egy jelentős ruhagyár Bangladesben, rengeteg ott dolgozó embert temetett maga alá. A fenntarthatóság elvei természetesebb már korábban megjelentek, de igazán ekkor kapott először világszintű médiafigyelmet az iparág társadalmi-és környezetvédelmi szempontból kétes mivolta. A Fashion Revolution Angliában indult el először és fő célja felhívni a figyelmet a divatipart övező visszásságokra, valamint edukálni a fogyasztókat a tudatosabb vásárlásról. A következőkben Szentesi Réka divatkutatót, a Mod’Art manager szakának oktatási igazgatóját kérdeztük a szervezet sajátosságairól és a fenntarthatóság problémaköreiről.

Rebellive: Mikor és hogyan csatlakoztál a magyar Fashion Revolutionhöz?

Szentesi Réka: Néhány éve egy fenntarthatósági konferencián tartottam előadást mint a Mod’Art nemzetközi főiskola egyik hazai szakvezetője arról, hogy miért fontos a divatipari diákoknak tanítani a témát, valamint milyen módszerekkel lehet oktatni azt.  Az előadásom után a konferencia szervezője, Dr. Mányiné Walek Gabriella kért fel, hogy legyek a kollégája a hazai Fashion Revolutionnek. Ő az ország koordinátorunk. Azóta már Mengyán Eszter újságíró és Mandzák Enikő divattervező is a csapat tagja, én ezentúl mentorként maradok a szervezetnél.

Rebellive: Hogyan/milyen eszközökkel igyekeztek elérni a tervezőket és hogyan a nagyközönséget?

Sz.R.: A tervezőket elsősorban személyes kapcsolatainkon keresztül tudjuk megszólítani, a nagyközönséget pedig az online csatornáinkon és a kampányidőszakban rendezvények, workshopok, beszélgetések segítségével.

Fotó: Mengyán Eszter, holyduck.hu

Rebellive: Mit gondolsz, mi a legnagyobb probléma nemzetközi és hazai szinten a divatiparral kapcsolatban?

Sz.R.: Ez egy összetett kérdés. Egyfelől nem lehet a hazai helyzetet a nemzetközitől különválasztva elemezni, mert részei vagyunk egy vérkeringésnek. Másrészt nyilván megvannak a hazai ruhaipar sajátosságai. Európai szintű probléma a szakképzett munkaerőhiány, igaz, mi ezt itthon fokozottan érzékeljük.

Magyarországon jellemző például, hogy a szakmát tanuló varrónők 80%-a pályaelhagyó. Ennek az oka elsősorban az alacsony bérezés, az alacsony munkabér pedig nem elsősorban a gyártulajdonosok hibája. Amíg a nettó és bruttó fizetések közötti különbség nem csökken, addig nagyon nehezen tudják jobban megfizetni a varrónőket.

Jellemző továbbá, hogy a varrónő szakma elvesztette a presztízsét, de hatalmas hiány van szabóból, modellezőből is. Nehéz itthon kis szériát gyártatni. Vannak egészen kiváló minőséget hozó gyáraink, de ezek jellemzően bérmunkáznak, tehát külföldi márkának gyártanak. Itt visszakanyarodhatunk egy globális problémához: a gyártás relokalizálásához. A márkák folyamatosan egyre keletebbre helyezik a gyártást, keresve az olcsóbb lehetőségeket. Kedvenc ide kapcsolódó példám, hogy az igen színvonalas Triumph fehérneműmárka sok-sok éven át egy magyar gyárban gyártatott, de nemrég ők is egy keleti országba vitték a gyártátást. Érdekes lenne megvizsgálni, hogy a Triumph vásárlók érzékelnek-e minőségbeli változást. Hasonlóképp járt el a Levi’s is, annyi különbséggel, hogy az a farmergyár meg is szűnt. Szomorú hírek ezek.

Többek között a relokalizáció tendenciája miatt olyan átláthatatlan a divatipar ellátási lánca. Az Inditex világszerte több mint 6000 beszállítóval és gyártóval dolgozik, ami döbbenetes.

De a ruháról a végfelhasználónak csak annyi információja van, hogy melyik országban készült, vagy fejezték be azt. Magyar márkák is gyakran gyártatnak tőlünk keletre, akár a Távol-Keleten is, mert a hazai gyár vagy nem tudja vállalni, vagy a márka nem tudja megfizetni annak költségeit. Rendkívül problémás az alapanyagbeszerzés kérdése is. Gyakorlatilag nincs textilgyártásunk, a hazai textilforgalmazók pedig nem tudják garantálni az utánpótlást. Órákig tudnék beszélni a probléma komplexitásáról, nehéz röviden összefoglalni. Sajnos azt látom, hogy az új állami stratégia sem jól közelíti meg a helyzetet, nem az alapvető és égető problémákkal foglalkoznak, egyelőre csak a felszínt kapargatják. Bízom benne, hogy ez még változni fog, végülis nem lehet az iparágat egyik évről a másikra gatyába rázni, nagy kihívás és nehéz feladat ez.

Fotó: vistelacalle.com

Rebellive: A fast fashion márkák „bojkottálása” lenne a  járható út?

Sz.R.: Én azt vallom, hogy nem. Szerintem a bojkott, a tiltás sosem a járható út. Egyfelől, különösen itthon nehéz elérhető alternatívát mutatni a fast fashion márkákkal szemben. A kizárólag turkálóból való öltözködés pedig egyrészt nem elvárható, másrészt az sem teljesen fenntartható. Ráadásul szerintem a tiltás eredménye a bűntudat. Nem az a cél, hogy lelkiismeretfurdalást keltsünk az emberekben, vagy hogy elvegyük a vásárlás, divatozás örömét. A cél inkább egy tudatos vásárlói attitűd kialakítása. A fast fashion márkák által ránk öntött olcsó ruha dömpingben nagyon nehéz kiigazodni; a ruha sokunknak (akár öntudatlanul is) fontos szerepet játszik a mindennapjainkban.

A ruha az egyetlen réteg a testünk és a külvilág között, képes arra, hogy az énünk, imázsunk „meghosszabbítása”, kifejezője, alakítója legyen. Emiatt az ereje miatt fontos beszélni róla. És ezért nehéz nemet mondani a felesleges ruhadarabokra. Nem a fast fashion bojkottja, hanem a fenntartható öltözködés edukálása a lényeg.

Nem titok, hogy én sem kerülöm a fast fashion márkákat, hanem felállítottam egy olyan szabályrendszert, ami a saját életemben, saját személyiségemnek, testemnek, ízlésemnek megfelelően fenntartható és ez működik.

Fotó: huffingtonpost.com/Getty Images

Rebellive: Számodra mit jelent a fenntarthatóság, hogyan építed be ezt a hétköznapjaidba?

Sz.R.: Otthonról hozom a környezetvédelem értékeit, mindig arra neveltek, hogy ha csak keveset tudok tenni, az is sokat számít. A szelektív hulladékgyűjtés alap, és már több éve áttértem a palackos vízről a szűrt vízre. Épp szeretnék a munkahelyemre is beszerezni egyet. Vászonszatyorral járok vásárolni, nem használok szívószálat. A következő lépcsőfokon dolgozom épp: beszereztem a zöldség/gyümölcs/pékárú nejlonzacskóit helyettesítő kis táskákat, valamint az elviteles ételt saját dobozba kérem, ha tehetem. Nem könnyű csökkenteni az általunk termelt szemetet és csak akkor döbben rá az ember, hogy mennyi felesleges szemetet használ, termel, amikor elkezdi elhagyni. Sok odafigyelést és tervezést igényel, még én is sokszor belefutok.

Ami a ruhákat illeti, említettem már, hogy felállítottam egy számomra fenntartható szabályrendszert: csak olyan holmit veszek meg, amire egyfelől tényleg szükségem van, másfelől meggyőződtem a minőségéről (mert igenis, fast fashionnél is lehet találni jó minőséget), és tényleg szerelembe estem vele.

Egy költözéskor szembesültem azzal, hogy mennyi felesleges ruhám van, köztük számos olyan, amit nem is szeretek, nem is jó rám stb. Ez utóbbiaktól az elmúlt egy évben megváltam, eladtam és elajándékoztam őket. Az új vásárlási szabályommal és a nem használt holmiktól való megszabadulással lassan csak olyan ruháim vannak, amelyeket kivétel nélkül szeretek, jól érzem magam bennük. Rengeteg energiát spóroltam magamnak azzal, hogy nem kell azon vesződnöm rendszeresen, hogy mit vegyek fel.

Rebellive: Divatkutatóként és oktatóként is tevékenykedsz. Mesélj kérlek egy kicsit a munkádról!

Sz.R.: Tanult szakmám szerint történész vagyok, a doktorimat is társadalomtörténészként csinálom, viszont ezen belül a kutatási területem a divat, illetve a divat és öltözék szerepe a társadalomban. Jóllehet a tanulmányaimban a divatot történeti kontextusában próbálom megragadni, de mivel egy főiskola divatmenedzsment szakának oktatási programjáért is felelek, ezért nagyon fontos, hogy a jelen divatjelenségeivel is tisztában legyek. Tulajdonképpen ezt a kettősséget fejezi ki jól ez a szó, a divatkutató. Végső soron egyébként is azt vallom, hogy a divat alakulása egy folyamat, nincs eleje és vége, a jelen divatja pedig a folyamat egy része.  A múlt divatjelenségeit, a divatnak a múlt társadalmaiban betöltött szerepét, a divatipar és a kereskedelem alakulását muszáj ismerni ahhoz, hogy a most zajló folyamatokat megértsük. Egyébként ebben a szellemben igyekszem oktatni is a hallgatóimat.

Rebellive: Tavaly először Magyarország is csatlakozott Fashion Revolution héthez, ahogyan idén is. Változott valami az előző évhez képest, több volt az érdeklődő?

Igen, egyértelműen több volt az érdeklődés. Ennek szerintem két oka van. Az egyik, hogy a csatlakozásunkkor nagyon kevés időnk és energiánk volt a kampányra (a kampányidőszak előtt néhány hónappal csatlakoztuk), másfelől idén csatlakozott hozzánk Mengyán Eszter újságíró is, aki régóta működteti a fenntartható divattal kapcsolatos blogját. Az ő PR tevékenysége sokat jelentett.

Rebellive: Látsz esélyt arra, hogy a jövőben legnagyobb márkák is az átláthatóságra törekedjenek?

Sz.R.: Már most rengeteg pozitív változás történik a nagy márkáknál is. Én azt látom, hogy egyre inkább erre halad a világ. Nem lehet szembemenni a kor szellemével. Ugyanakkor szerintem a gond nem az, hogy nem lesz több pozitív változás. A probléma inkább ott lehet, hogy lassan, vagy későn.

Rebellive: Mi a végső, reális cél?

Sz.R.: Fontosnak tartom a fenntartható divat témáját integrálni a globális környezetvédelem problémájába. Itt ugyanis egy fogyasztói szemlélet megváltoztatásáról van szó. Az nem fenntarthatóság, ha az életnek csak egy szegmensében változtatunk a szemléletünkön. De fontos, hogy beszéljünk az embereknek arról, hogy egy olyan ártatlannak tűnő használati cikk, mint egy pamutpóló is nagyon problematikus! Meg kell értenünk, hogy az életünk minden területén lassítani kell a fogyasztási szokásainkon, nem csak a divatban. Ez egy nagyon nehéz folyamat, ugyanakkor egy kreatív kihívás az ember életében, ami olyan belső energiákat szabadít fel, amelyek rengeteg pozitív változást hoznak magukkal. Tényleg érdemes belevágni.

Kiemelt portréfotó: Lagzi-Kovács Kinga

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.