ART & DESIGN

Digitalizáció és virtuális valóság a kortárs kelet-közép-európai képzőművészetben

Meglehetősen hálátlan feladat, amikor kortárs képzőművészetről összefoglalón, homogén kontextusban próbálunk értekezni. A globalizált világban a kortárs művészet leginkább egy pezsgő, élénk, éles kritikai optikával felszerelt csatorna, amely a gyönyörködtetést meghaladva fontos társadalmi kérdésekről és problémákról nyit széles spektrumú diskurzust. Egy individuális szociális hálózatban, ahol nagy hangsúlyt kap az egyén, az egyéni képviselet, általános irányzatokról vagy stílusokról nem igazán beszélhetünk, így tehát a kortárs képzőművészet leginkább alkotók, alkotói perspektívák, magánmitológiák, valamint látásmódok mentén definiálódik, egy rendkívül színes platformon. Merítés következik – a teljesség igénye nélkül – az aktuális közép-kelet-európai régióhoz is tartozó alkotóktól.

Az elmúlt néhány évben – a digitalizáció és a virtuális valóság kiterjedésének hatására – jelentős változást érzékelhetünk mind esztétikai vagy formanyelvi, mind pedig megjelenési és intézményi szempontból.

Gyűjteményi szempontból fontos paradigmaváltásnak számít az egyre inkább előtérbe kerülő online múzeumi és galériás jelenlét, továbbá az innovatív szerveződésű, a hagyományos galériás létnek kicsit odamondó urbánus művésztelepi funkcionálás. A 21. századi, ipari negyedekben szerveződő művésztelepek multidimenziós, kiállítói, alkotói, sőt nemzetközi rezidens programi tulajdonsággal is rendelkeznek. A hazai fronton fontos ilyen típusú origó például az Art Quarter Budapest vagy a Budapest Art Factory. A kibernetika kora a vizuális művészetekben is leképeződik, s noha a nyugati zónák élen járnak a legújabb technikai és infrastrukturális kísérleti fényvariációkkal, a mélységélesség eléggé a keleti, ázsiai régiók felé kezdi helyezni a figyelmet – a közép-kelet-európai régió hatásainak és aspektusainak egyre inkább felértékelődésével.

Art Factory Budapest (fotó: Csudai Sándor)

Már az egyetem alatt rezidens (vagy ösztöndíj-) programokkal gazdagíthatják alkotói fejlődésüket a művészeti felsőoktatásban résztvevők, továbbá az online networking és a későbbi lehetőségek segíthetnek segítenek elmélyíteni gondolkodásmódjukat – kilépve a pusztán regionális kérdések tárgyalásából, egy szélesebb körű párbeszéd kialakítására.

Nemes Márton szenvedélyes és színben gazdag vizuális túlburjánzása a 2018-as Art Market Budapesten egyértelműen vitte a prímet. A ’80-as, ’90-es évek rave kultúrájára referáló művész egy hibrid fórumra csatornázza multi-dimenziós alkotói világát, amelyben a techno és az elektronikus zenei mood helyszínei, attribútumai, színei és fényei dominálnak. Brückner János a táblakép és az animáció médiumát használja a képfeldolgozó technológiák problémakörére való utalással, fontos társadalmi kérdéseket illusztrálva. A festészet létjogosultságát a kibernetika korában vizsgáló művész a digitális fúzióra hívja fel a figyelmet híres, ironikus, humorral operáló portré sorozatával, a Híres magyar hipsterekkel.

Pályi Zsófi, a fiatal fotóművész generáció képviselője, Tranzitország című sorozatával a menekültügy globális problémáit idézi, különös reflexióval a Magyarországon csupán áthaladó, de itt nem maradó közép-keleti és afrikai térségekből menekülőkre. A migráció, a multikulturális kooperációk, a véletlen szerepét hangsúlyozó ábrázolásmód égető társadalmi és politikai ügyekről értekezik. Jakub Nepras cseh művész rendkívül összetett és multi-dimenzionális fórumon formálja 3D objektjeit. A fluxus flowjával kevert new media továbbgondolt metamorfózisait megjelenítő alkotó progresszív és merész formanyelvvel működik. #Pulzáló kódok, #kreatív információs bázisok, #globalizáció, #spontaneitás, #vibráló adatok.

Jakub Nepras

Ada Zielinska fotográfiájában a figuráció mint absztrakció jelenik meg. Jól ismert, jól bevált urbánus kódokkal játszik egy letisztult természeti atmoszférában, azt reprezentálva, hogy a mechanika milyen módon avatkozhat egy organikus világba. A transzformációt mint beavatkozást, mint természeti csapást jeleníti meg. Kris Lemsalu objektjei éles társadalmi kritikát hordoznak egyfajta ironikus, olykor az észt népi motívumok vegyítésével. Horrorisztikus, egyszer futurikus, máskor nagyon is tradicionális elemeket kever, reflektálva a feminista esztétikára is, amelyben a női test mint társadalmi termék nyilvánul meg. A trendéhes divatiparnak merész görbetükröt állít, szinte minden esetben az észt népviseletből merítve, a gyökerekhez visszanyúlva, az autentizmust nyomatékosítva.

Ivar Veermäe videó installációi az urbánus közeget prezentálja geográfiai, a digitális GPS kódok beemelésével. A fény és az elektronikai cikkek az egyénre és a kollektív társadalomra gyakorolt hatásait vizsgálja. Kristi Kongi a szín-művészet hatásmechanizmusát járja körbe. Az észt alkotó absztrakt formanyelvén a színnek, az árnyalatoknak, s ezeknek közös ritmusának mint első érvényű hatásnak van jelentős szerepe. Futurisztikus színhatásai mellett kísérletezik a múlt-jelen fúziójával is, a Houses with soul fotósorozata elhagyatott, kopott, színét vesztett mexikói házakon kísérletező táblaképek gyűjteménye.

Ivar Veermäe

A közép-kelet-európai képzőművészet alkotói attitűdjeinek formálódása a 21. században rendkívül sokrétű és szerteágazó, aminek feltérképezésére az ArtConscious platform tesz egy bátor, de mindenképpen izgalmas kísérletet.

Szerző: Rácz Ráhel, kiemelt kép: Nemes Márton: Police Party

You may also like...

Hozzászólás