„Letisztult környezetben sokkal jobban működöm” – Pálmai Annával beszélgettünk

Annával pár éve, színházi munka során ismertük meg egymást. Bár rendszeresen sosem jártunk össze – eltekintve attól a pár alkalomtól, amikor intenzíven kellett egy-két hétig együtt dolgoznunk -, folyamatosan tudtunk egymásról, és észrevétlenül alakult ki köztünk egy laza lelki kapocs. Így amikor erre az interjúra készültem, szerencsés helyzetben érezhettem magam, hiszen tudtam róla sok mindent, de maradt hely a kíváncsiságomnak is. Éppen ezért talán a szokásosnál egy picit személyesebb beszélgetést olvashattok most a Katona József Színház színésznőjével.

Az interjúra készülve igyekeztem összeírni azokat a jellemzőket, amik először eszembe jutnak rólad. Az elsők között volt, hogy mindig nagyon csinosnak láttalak, mint aki egy divatlapból lépett ki éppen. Egy színházi próbán is úgy jelensz meg, még ha kényelmes szettben is, hogy annak határozott stílusa van… Mennyire fontos az életedben a divat?

Két személyiségem van, egy téli és egy nyári. Te a nyárit ismered jobban, és akkor valóban nő vagyok és szeretek öltözködni. Télen nagyon nem. Gyűlölöm a hideget, és azt érzem, ilyenkor nincs hova, kinek, miért felöltözni. Télen kifagy a lelkem. Ráadásul amikor te legtöbbször láttál, az mindig különlegesen boldog időszaka volt az életemnek, amitől lendületet kaptam, és ez valószínűleg kihatott a megjelenésemre is.

Láttalak elegánsan, szép sminkben, szép ruhában, de létezik a fejemben egy lezserebb, urbánusabb Anna is.

Kérdezték már tőlem meglepve, hogy „tényleg te vagy a Pálmai Anna? Meg sem ismerlek smink nélkül!”. Aki ezt mondta, valószínűleg A bajnokban látott, full sminkben. Edzeni, loholni nem festem ki magam, se időm, se türelmem erre. Nagyon fontos előadás számomra A kaukázusi krétakör, a szívem közepe, mélylélektani ügy. Brechtnek ez a darabja, hasonlóan A szecsuáni jólélekhez, az emberi jóságról és gonoszságról, úgy is mondhatnám, az emberi minőségek sokféleségéről szól. A Krétakörben egy háború elől menekülő lány magához vesz egy gyermeket, és menti, akár a saját élete árán is. Ebben az előadásban nem érdekel, hogy hogy nézek ki. Az érdekel, hogy a néző számára is átélhető legyen, ami belül, mélyen bennem történik. Visszatérve: a hétköznapokon nem vagyok feltűnő jelenség, viszont ha akarom, meg tudom lepni a környezetemet.

A kaukázusi krétakör (fotó: Horváth Judit)

Igen, ezen is gondolkodtam, hogy benned valószínűleg nagyon sok fajtája van meg a nőiségnek, ami nyilván szakmailag is kötelező elem. Te hányféle Pálmai Annát tudsz felsorolni?

Érdekes, hogy ezt kérdezed, mert pont ma hallottam valakitől azt a jó tanácsot, hogy „add önmagad, és akkor tök jól fogsz kijönni ebből a helyzetből”. Ezt a mondatot nem tudom értelmezni. Orvosilag nem vagyok skizoid alkat, de én mindig magamból fogalmazok meg egy szerepet. Innen indulok, ettől tudok aztán távolodni, vagy olyan szélsőségekig eljutni, ami ugyan nem én vagyok, de mégis belőlem indul. Kedves szerepeim közé tartozik a csecsen terrorista, a bolgár szolgálólány, a femme fatale A bajnokban, a grúz, gyerekét mentő konyhalány a Krétakörben, és tudnám még sorolni. Bízom benne, hogy jó stílus- és arányérzékkel bírok, és nem tolok túl semmit.

Visszatérve arra, hogy én hogy látlak téged, az is eszembe jutott, amikor Szegeden átmentem a hotelszobádba Trónok harcát nézni, beléptem, és az volt az első gondolatom, hogy ezt az ideiglenes lakhelyet is nagyon otthonossá tetted. Fontos a környezetedben egyfajta magasabb igényesség?

Azt hiszem, én ebben nem vagyok teljesen egészséges. Takarítás- és pakolásmániás vagyok. A lakásomban iszonyú nagy tisztaság van, és nagyon nagy rend. A barátaim gyakran szoktak is emiatt zrikálni. Úgy szokták kérdezni: „na, felmegyünk a laboratóriumodba…?” (nevet) Minden hófehér, illatos, tiszta… Szerintük én nem egy lakásban lakom, hanem egy hermetikusan lezárt helyen. Pelsőczy Réka kolléganőm azt mondta múltkor, hogy miután nálam járt, úgy érezte, az ő hangulatos, rendes, otthonos lakása, egy disznóól. Ennek a lelki háttere persze az, hogy letisztult környezetben sokkal jobban működöm. Múltkor teniszmeccset néztem, és észrevettem, hogy Nadal is rendezgeti az üvegeit a pálya szélén. Úgy van beállítva a két üveg, hogy ha elmozdítják őket, az neki nem jó. Plusz minden ütés előtt van egy rituáléja. Én is ilyen vagyok. Minden előadás előtt van egy utam, amit bejárok. Tudom, mikor szoktam dohányozni, iszom meg egy kávét, veszek magamhoz vizet, megyek oda, ahol nem zavar senki, ott mennyi ideig vagyok, mit csinálok…

Na jó, ez a rend része. És az mennyire fontos, hogy designos dolgok vegyenek körül?

Szeretem, ha egy lakás szépen van berendezve. Sok stílus tetszik, nem is biztos, hogy be tudom kategorizálni, pontosan milyen lenne az álomlakásom. Legyen nagystílű, de minimál. Szeretem a nagy, világos tereket, és ha ez találkozik a letisztultsággal, az tökéletes. Viszont ne legyen hideg és kongó a tér, a barátságos, melegséget sugárzó, pasztell árnyalatú otthonokat szeretem.

Ha már a rendszerességről beszéltünk, és arról, hogy ha felborul a rutin, attól rosszul érzed magad, mi a helyzet a komfortzónából való kilépéssel? Mennyire vagy ebben jó? Korábban mesélted, most vezetni tanulsz. Valamiért úgy képzeltem, ez neked stresszesebb helyzet, ehhez képest csillogó szemekkel mondtad, hogy nagyon élvezed. Mondjuk a másik, amit látok rajtad, hogy mindenbe gyermeki lelkesedéssel veted bele magad, szóval végülis ezen sem csodálkozom…

Azt hiszem, Popper Péter mondta, hogy a boldogságot mint konstans állapotot, nem tudja értelmezni. Olyan persze van, hogy valakinek az élete örömteli vagy örömtelen. Én nem vagyok mindig boldog, de rengeteg öröm van az életemben. Nagyon tudok örülni dolgoknak. A komfortzónával kapcsolatban azt kell mondjam, nagyon nehezen, sőt keservesen lépem át a saját határaimat. A vezetésről mondjuk mindig éreztem, hogy nagyon jól fog menni. Csak közben lusta is vagyok, és toltam magam előtt a dolgot. Azt nem tartom bátorságnak, és nem is érdekel, hogy kiugorjak ejtőernyővel, de szeretek fejlődni, a saját démonaimmal megküzdeni.

Önelemzős vagy?

Nagyon. Sok fájdalom ért gyerekkoromban, lelki, fizikai is, sokat jártunk kórházba a fülemmel. Nemrég nézegettem a gyerekkori képeimet, és nagyon kevés olyat találtam, amin mosolygok. Nem voltam boldog gyerek. Érdekes, hogy mostanra ezt a humor segítségével át tudtam fordítani viselhető teherré. Már tudok a saját nyomoromból viccet csinálni. Persze egyszerű a képlet: ebben rengeteg az előre menekülés vagy a nehézségek elfedése.

Ahogy én látom, mindig, mindenkivel nagyon kedves vagy, és olyan hangulatot teremtesz magad körül, amiben az ember komfortosan tudja érezni magát, egyszóval könnyű veled együtt létezni.

Én nem gondolom magam ennyire kedves embernek. Abszolút képes vagyok arra, hogy ne legyek kedves, ha valaki velem sem az. Sokszor próbálkoztam azzal, hogy ha valaki kiabált velem, én higgadt maradtam. Ezt azonban csak egy ideig lehet bírni. A víz az egyik legpuhább dolog, ahova öntöd, olyan alakot vesz fel. Viszont létezik egy másik halmazállapota, ami meg olyan, mint a beton. Remélem, nem túl lila, ha azt mondom, így gondolkodom magamról is. Hiába próbálkozom, sokszor ezt érzem: megállt, nem moccan, befagyott bennem valami. Sok múlik azon, hozzám hogyan viszonyulnak, vagy éppen akkor mennyire vagyok türelmes. Ha történik valami a napban, ami erőt adott, akkor azt érzem, hogy mindennel megbirkóznék – nagyon tudok bízni, remélni, hinni, de ezt pillanat alatt el is tudom veszíteni. Amit mondtál korábban, az tök pontos: valahol egy ilyen gyermeki lét ez, amiben vagyok.

Bádogdob (fotó: Katona József Színház)

Összegezve a beszélgetést, esett már szó a könnyed létezésről, a túlstrukturált életről, a boldogtalanságban is megtalált boldog pillanatokról. Mennyire vagy tervezős típus? Olyan karriered van, ahol elkerülhetetlen, hogy eszedbe jusson: merre tovább?

Eddig nem nagyon gondolkodtam, mi lesz velem öt év múlva, de most már azt érzem, kellene. Harmincöt éves vagyok. Egyébként hozzáteszem, soha nem voltam még ennyire jól magammal. Nagyjából most kezdem el kapisgálni, valójában mi történik bennem, körülöttem. Most már nagyon szeretnék kisgyereket például. Mondjuk annyira azért nem vagyok tudatos, hogy leüljek egy papírral, és leírjam, mire vágyom, mennyi időn belül. Eddig mindig a színház, a szakmai életem alakította a magánéletemet is, mert mindent attól tettem függővé.

A vezetés mellett mi alakítja most a napjaidat, milyen munkákban veszel részt?

Éppen Csehov Platonovját próbáljuk a Kamrában, március 8-án lesz a bemutató. Székely Kriszta rendezi, ő vitte színre A kaukázusi kértakört is. Nagyon szeretek vele dolgozni, mert nem görcsöltet, hagyja a színészt létezni, és olyasfajta termékeny hangulatot teremt, amiben én nagyon működőképes vagyok. Kocsis Gergő lesz Platonov, én a felesége, Szása. Ónodi Eszter, Jordán Adél, Bányai Kelemen Barna, Fekete Ernő, Nagy Ervin, Bán János, Dér Zsolt játszanak a darabban még, és csatlakozik hozzánk Staub Viki, aki az Aranyéletből lehet ismerős. Február 19-től pedig az új magyar sorozatban, az Alvilágban lehet engem látni, ebben Balsai Móni húga leszek.

Szerző: Fábián Barbara, kiemelt kép: InStyle, Földi Ádám