Grafikus girlpower az Instán: mutatjuk, kiket kövess!

Az Instagram tele van csupa eyecandy fotóval, és mi másért görgetnénk a feedet lényegében egész álló nap – közvetlen ébredés után, félig nyitott szemmel, vagy a metrón, elkerülve az emberek hajnali tekintetét, vagy ebédszünet alatt, lustán tekergetve a kihűlő pestós spagettit a villánkon, majd bevásárlásnál, míg mi csak két magvas császárzsemlével állunk be a pénztárhoz, de az előttünk lévő család fullra pakolta a kocsiját, végül lefekvés előtt, na mondjuk, akkor már csak puszta kényszeres megszokásból – , szóval mi másért, mint hogy némi vizuális morzsa hulljon elénk a mindennapi őrületben?

Nem is csoda, hogy a tehetséges fiatal grafikusok és illusztrátorok is felfedezték az Instagramban rejlő önpromó lehetőségeit, és nagy örömünkre elárasztják alkotásaikkal a platformot. Az alábbiakban öt szuper, női grafikust ajánlunk a figyelmedbe, elsősorban most a külföldi szekcióra fókuszálva. Ők a világ különböző pontjairól töltik fel gyakran csak mókásnak szánt, néha markáns üzenettel bíró képeiket az Instára, hogy bennünk, követőikben aztán hasonló módon villanjon meg a girlpower érzés, éljünk akárhol is a bolygón. Íme tehát, őket érdemes mindenképp követni, ha szívmelengető rajzokkal szeretnéd fűszerezni a szürke hétköznapokat.

@steph_angelis

A Los Angeles-ben élő Stephanie annyit árul el magáról Insta bemutatkozásában, hogy folyamatosan fáradt. Mi viszont ennél izgalmasabb részletekre is bukkantunk vele kapcsolatban: senior graphic designerként Rihanna fehérnemű márkáján, a Savage X Fenty branden is dolgozott. Munkájában a történetmesélés iránti vágy hajtja, és a nőket, a női formákat szeretné minél lényegre törőbben papírra vetni. Inspirációt a szobanövényei, a kutyája és a 70-es évek funk zenéje biztosítanak számára.

Utóbbi egészen nyilvánvalóvá válik akkor is, ha megnézed a képeit. Telt, feminin vonalakkal, dús, mélybarna hajzuhataggal, arany karika fülbevalóval ábrázolja szerethető karaktereit, akik buján, általában kevés ruhában, leginkább a 80-as éveket idéző aerobic dresszekben, esetleg ruhátlanul terülnek el a földön, vagy egy dizájnos fotelben, páfrányok, kaktuszok és könnyezőpálmák társaságában. A telefonjukat nyomkodják, a laptopjukat nézegetik, esznek, vagy csak a ventilátor előtt hevernek. A lusta életképeket Steph hamvas árnyalatokkal, pasztell színekkel teszi még fátyolosabbá. Zseniális, ahogy szinte egyetlen vonalkanyarítással teremti meg figuráit, akikkel egy pillanat alatt tudunk azonosulni. Nem véletlen, hogy a The New York Times is rendel tőle rajzokat, legutóbb egy olyan cikkhez, ami a tinédzser lányok önbizalom problémáiról szól.

@haleytippmann

Haley a New York állambeli Rochesterből származik, de jelenleg Berlinben él, ahol nyilván ezerféle hipszter csendélet és bohém pillanat inspirálja nap mint nap. Dolgozott már lakberendezési és építészeti magazinnak, és az ő munkáit is szívesen fogadja a The New York Times.

Ellentétben Stephanie-val, az ő karakterei sokkal maszkulinabbak, sőt férfiakat is előszeretettel ábrázol rajzain, melyek leggyakrabban kávézókban, pubokban, éttermekben játszódó életképeket mutatnak be. Borongósabb, ősziesebb, de még így is nagyon kedves világot teremt: tobzódik a barnákban, a narancsos pirosban, szívesen árnyékol, és teszi tónusosabbá az atmoszférát. Figurái le se tagadhatnák, hogy a modern, urbánus közeg szülöttei: minifrufrus lányok és zabolátlanul hosszú hajú fiúk feszítenek kockás bomberekben, csíkos pulóverekben, bordázott garbókban, steppelt paplankabátokban. A városi lét közösségi tevékenységei kényelmes nyugalmat, higgadt csendet árasztanak képein.

@julandthefox

Mielőtt megnéztük volna, mit lehet tudni az account tulajdonosáról, a rajzai alapján nyilvánvaló volt, hogy itt majd helyet kell hagyni némi lélektani összetevőnek is a vizuális ingerek mellett. Kiderült, hogy ez nem véletlen: az itáliai Dolomitok egyik kis falujában élő Giulia Neri pszichológiát tanult az egyetemen. Dolgozott is keveset a végzettsége szerint, de rájött, sokkal jobban érdekli az illusztráció, mint a pszichoterápia. Most a grafikáin keresztül mutat be emberi érzelmeket, egyetemi hátterével tanulmányozza és veti papírra az emberi viselkedést. Méghozzá elképesztő szép formában.

Társadalmi jelenségeket, érzelmi állapotokat rajzol legszívesebben. Legyen szó összetört szívekről, unalomról, boldogságról, a szavak erejéről, családon belüli erőszakról, gyereknevelésről. Karakterei gyakran arcnélküliek, erős türkizekkel, hangsúlyos élénkpirossal, ragyogó fehérekkel festi fel plasztikusan a mondanivalót. A mályvák, barackvirág színek és  a változatos barna árnyalatok hiába kedves pasztellek, rideg egyedüllét vagy társas magány érzetét keltik a képei. A posztokhoz minden esetben fűz egy-egy szikár gondolatot, amik segítségével még inkább magunkénak tudhatjuk az ábrázolt állapotokat. Melyikünk ne érezte volna már, hogy rossz helyen keresi a szerelmet, hogy fél elmerülni egy kapcsolatban, vagy, hogy nem elég a világnak, amit nyújtani tud? Ha Giulia rajzai nem is helyettesítik az egyórás ülést a pszichológusnál, apró vigaszt nyújthatnak a posztjai görgetés közben.

 @ameliaflower

Amelia Flower Londonban és Új-Zélandon is él és dolgozik. Alkalmazott grafikusként bájos képeslapokkal örvendezteti meg vásárlóit, de munkálkodott már a BBC-nek, a Red Bull Mediának és a The Daily Telegraph-nak is. Szívesen figyel meg maga körül hétköznapi beszélgetéseket, akár idegenek párbeszédeit és viselkedését, testbeszédét is, hogy aztán papírra vesse tapasztalatait. Akkor a legproduktívabb, ha egy kávézó ablakából, könyvtárban vagy padról lesheti meg az előtte elsétáló embereket.

Ami először feltűnik képein az az, hogy minden karakterének mosolyra áll a szája. Ez például erős kontraszt Haley rajzaihoz képest, amelyeken viszont soha, senki se vidám. A jókedvű színekben tobzódó szereplők mozdulataikkal is kifejezik felhőtlen hangulatukat: Amelia kedélyes könnyedséggel dobálja végtagjaikat a levegőbe. Ha többen vannak a képen, sokszor ölelik vagy érintik meg egymást a szereplők, a rajzok így túlcsordulnak életörömmel. Amelia még saját introvertált lényét is karakterré formálta rajzaiban, korántsem depresszív, mindössze ténymegállapító jelleggel.

@sauceboss_666

Melissa Lee Johnson Milwaukee-ban éli az illusztrátori, grafikusi és alkalomadtán tetoválói mindennapokat. Gyerekkorában igazi kis könyvmolynak számított, és ha ez a tulajdonsága nem lett volna elég nerdy, illusztrálta is Edgar Allan Poe, Kurt Vonnegut és Sylvia Plath műveit. Leginkább iPaddel és Apple Pencillel rajzol, és még véletlenül sem a háttérrel és a kompozícióval kezd. Tárgyakat és alakokat visz fel a felületre, majd hozzájuk igazítja az összeállítást. Úgy fogalmaz: babaházként építi a rajzokat, ahol minden igazítható és változtatható.

Ha valamiről meg tudod őt jegyezni – bár a többiekhez hasonlóan Melissának is nagyon egyedi a stílusa -, az figuráinak mókás, borvirágosnak tűnő háromszögorrai. Bájosan aránytalan alakjuk, elnyújtott, néhol terebélyes, néhol egészen filigrán testrészeik random módon vetődnek a képek különböző sarkaiba. Élénk színekkel, határozott vonalakkal és játékos satírozással dolgozik. Témái között a jóga, a zenélés és a lezser alkoholizálás bukkannak elő legtöbbször, fűszerezve egy kis Balenciaga Triple S villantással. Ki hibáztatná érte?

És ha ez az öt szuper csaj és Insta accountja nem lenne elég, íme még pár ajánlat: @ninacosford, @michellemildenberg, @cloudy_thurstag.

Szerző: Fábián Barbara