Rövidfilmek, melyekért megéri pár perc szünetet tartanod

Bizotsan mindenkivel megesett már, hogy egy nem túl produktívan alakult nap folyamán semmi mással nem töltötte az idejét, mint a binge-watching gyakorlásával. A Netflix filmek és sorozatok helyett, most olyan külföldi független rövidfilmeket ajánlunk nektek a Dazed jóvoltából, melyekre tényleg érdemes egy kis időt szánni – munka közben vagy munka után. A nemzetközi felhozatal fiktív történeteket és dokumentumfilmeket is felvonultat, amikben például Los Angeles korántsem csillogó oldalát vagy az apa-fiú viszony mélyrétegeit is megismerhetjük. Mindenki helyezkedjen kényelembe, 5-10 perces remekművek következnek!

No More Knives LDN

Tavaly a londoni utcákon elszabadult késelés hullám, majd a bűncselekmények visszaszorítása ellen sikertelenül fellépő rendőrségi próbálkozások inspirálták a No More Knives LDN című rövidfilmet. Will Cottam és Carly Randall rendezők az operatőr szerepébe egy fiatal tehetséget kértek fel Joey Honeywell személyében, aki egy 16mm-es filmen keltette életre a páros üzenetét. A felbukkanó szimbólumok, a bemutatott interpretatív tánc és a tény, hogy a szereplők mind a támadások áldozataivá váltak, már külön-külön is drámai végeredményről árulkodnak, ám a libabőr végül a 17 éves Maya Sourie monológjánál fut végig a hátunkon.

Second Hand

Következő kisfilmünk főszereplője a 21 éves Shaye. A Los Angelesben élő fiatal művész élete egy halál közeli élményt követően örökre megváltozott. “Sometimes it’s good to find the light in the dark, especially when you’re in the dark for a while” – hallhatjuk Shaye-től, aki egy rosszul sikerült drogbizniszt követően súlyos sérülésekkel került kórházba, ahol csodával határos módon túlélte a történteket. A rendezőnek, Lauren Cabanas-nak arról mesél, hogyan alakult ki ezután használt ruhák iránt érzett szenvedélye, de abba is bepillantást nyerünk, hogyan ad a second-hand darboknak új karaktert kézzel festett mintáinak segítségével. “I like to have shit worn down already. It builds character to the clothing” Inspiráló történet következik!

Butcher Boy

Eva Doležalová alkotásának címe sokat elárul arról, hogy nem egy idilli történetre számíthatunk. Camille Rowe és Jacker Kilmer alakításában két fiatal estéjét követhetjük szemmel, akik a közös vacsora után egy játékteremben, majd egy szórakozóhelyen folytatják a programot. Az események itt vesznek hirtelen fordulatot, Kilmer karaktere először hirtelen faképnél hagyja a lányt, aki csalódottan taxiba száll és hazafelé veszi az irányt. A kocsi ablakából azonban megpillantja a fiút, akit a lakásáig követ. A szobába lépve azonnal kiderül, miért kellett a fiúnak olyan sietősen távoznia a randevú helyszínéről. Vajon a végén az történik, amire számítottunk?

Young Father

Milyen lehet egy apa és fia közötti viszony? A fiatal francia rendezőnő, Lucile Brizard fejében is ez a kérdés élt, amikor felkereste a kisfilmjében narrátorként közreműködő férfiakat. A 8 férfi saját fiukkal és édesapjukkal átélt közös emlékeikre visszatekintve meséli el tapasztalatait a nézőknek. Megtudhatjuk, hogy ez a kapcsolat milyen komplex problémákat okoz mindkét félnek. A külső és belső tulajdonságokban felfedezhető hasonlóságok, a rejtegetett érzelmek, a kimondatlan gondolatok és a megfelelési kényszer csak néhány az említett gondok közül. Egyikőjük még azt is bevallja, hogy kifejezetten kényelmetlenül érzi magát édesapja társaságában. A film jól bemutatja az apaszereppel járó sebezhetőséget, a társadalmi normáknak köszönhetően elvárt maszkulin viselkedési jellegzetességeket és azt, milyen, amikor egyszerre tölt el valakit a családi kapcsolatokkal járó bánat és boldogság.

How to Water Roses

How to Water Roses című alkotást minden Wes Anderson rajongó a szívébe zár majd. Mirella Cardoso filmjében egy turista csoporttal karöltve ismerhetjük meg a főszereplő hölgyet, aki egy szakítás után értékelte újra önmagáról alkotott képét. A különböző idősíkok között visszaemlékezések képkockáival játszik a rendező, az egyik emlékképben egy anyai jó tanácsod is hallhatunk: “Be careful who you lend your heart to. Not everyone will give it back.” Nosztalgikus hangulat egy csepp humorral – kihagyhatatlan darab!

Palm Trees and Homeless People

“I make videos to watch between 2-4am” – állítja saját munkáiról a 21 éves svéd rendező. A Palm Trees and Homeless People-t mi bátran ajánljuk a nap bármely időszakában. A film Los Angeles utcáit járva mutatja be, hogy a hírnévről és a csillogásról ismert városban is megtalálható egy olyan réteg, amiről a hollywoodi filmekben kevés szó esik. A kisfilm kezdeti részében a zene ritmusára montázsszerűen felvillanó képkockák és a narrátor által felsorolt állítások között olyan mondatok vonják kétségbe a városról kialakult kép hitelességét, mint a “Maybe Hollywood means nothing”, majd ezt követi a “Maybe it might even be the worst”. A cirka 5 perces mű feléhez érve a zenei aláfestés tempója lelassul és valóban megismerjük a hatalmas épületek között megbúvó szegénységet. A narrátor arról is beszámol, hogyan rabolták ki a stábot a forgatás alatt és további provokatív kérdésekkel bombáz minket.

Szerző: Tamás Cintia, forrás: Dazed