Oscar: kulisszatitkok a filmekről és a díjátadóról

Az aranyszobrocskákat bezsebelő sztárok köszönőbeszédeinél már csak a ceremónia kamerán kívüli történései és a nyertes filmek forgatásairól megtudható kulisszatitkok az érdekesebbek. Szemezgettünk egy kicsit az idei, műsorvezető nélkül is precízen lezajló Oscar-díjátadó izgalmaiból.

Legjobb film: Zöld könyv

Egyik személyes kedvencünk az afroamerikai, különc zongorista és az olasz gyökerekkel bíró, nyers modorú sofőr utazgatása Amerika déli államaiban. Ha minket kérdeznek, megérdemelt a siker. Nem mindenki örült azonban a Mahershala Ali és Viggo Mortensen főszereplésével vászonra vitt alkotás legjobb film díjának. Spike Lee, aki a BlackKklansman – Csuklyások című mozit rendezte, és a legjobb adaptált forgatókönyvért vihetett haza szobrocskát, állítólag feldúltan rohant ki a Dolby Theater terméből a bejelentés pillanatában. Később a riportereknek meg is indokolta felháborodását: „Ha valaki sofőrködik egy másik embernek a vásznon, én vesztek…” – utalva ezzel arra, hogy 1990-ben Szemet szemért című mesterműve a Miss Daisy sofőrje című film ellen „kapott ki” a legjobb forgatókönyv kategóriában.

Spike Lee mellett állítólag Jordan Peele sem emelte tapsra a kezét a Zöld könyv díjának adózva. A rendező tavaly történelmet írt a Get outtal, amelynek eredeti forgatókönyvéért megkapta az Oscart – afro-amerikai alkotó még nem nyert ebben a kategóriában korábban. A Zöld könyvet azonban sok fekete néző, és ezek szerint ő is kritizálta, amiért az egy „fehér megmentő” narratívát mutat be.

Fotó: filmsomnia.com

Legjobb rendező: Alfonso Cuarón – Roma

Alfonso Cuarón saját családjának történetét vitte filmre a Roma című filmben, és már a casting során is olyan szereplőket keresett, akik külsőleg és belsőleg is megszólalásig emlékeztettek az emberekre az életéből. A főszereplő Cleo szerepét és ezzel Cuarón gyerekkori nevelőnőjének karakterét végül Yalitza Aparicio kapta, aki korábban soha nem színészkedett, a castingon való részvételre is a nővére vette rá. Később erről úgy nyilatkozott, rendkívül szkeptikus volt, mert nem hallott még az Oscar-díjas rendezőről – aki 2013-ban a Gravitáció című filmmel nyert szobrot -, a képek alapján másra, egy kevésbé vékony férfira számított, és az első pillanatokban megrémült, mert azt hitte, átverés az egész, és perceken belül a Mexikóban egyébként tomboló emberkereskedelem áldozata lesz.

Az anyát, vagyis Cuarón saját édesanyját a Mexikóban ismert és népszerű Marina de Tavira játssza a moziban. Az ő karaktere hasonlóan fontos szerep a filmben, és természetesen a rendező életében is. Cuarón azt szerette volna, ha a két színésznő minél jobban egymásra hangolódik, ezért mielőtt felajánlotta a szerepet Marinának, összezárta őt egy hosszú beszélgetésre Yalitza-val. A dolog jól sült el, a két nő remekül tudott együtt dolgozni. Marinának azonban még hátra volt egy leküzdendő feladat: Cuarón nem adott végleges forgatókönyvet a kezükbe, a jelenetek felvétele előtt sokat beszélgetett velük, gyakran egymásnak ellentmondó utasításokat adott, és arra kérte a profikat, hogy ne technikából dolgozzanak, felejtsék el, amit tanultak a színészetről. Ha kellett, százszor is rögzítette a jeleneteket, hogy azok minél természetesebbnek hassanak, ne analizálják szét a karakterek motivációit a szereplők.

Fotó: MoMA

Legjobb férfi főszereplő: Rami Malek – Bohém rapszódia

Az egyik legkínosabb élmény, ha világhírű színészként éppen az Oscar-díjadat készülsz átvenni, minden szempár és kameralencse rád szegeződik, és te felbuksz a lépcsőn a ruhádban vagy egyszerűen csak a saját lábadban. Rami Malekkel nem ez történt, ő szépen átvette a szobrocskáját, amit Freddie Mercury megformálásáért ítéltek neki, elmondta valóban szívhez szóló beszédét arról, milyen fontos, hogy egyiptomi bevándorlók gyermekeként fent állhat most a színpadon, és hogy milyen jó, hogy eljátszhatott egy meleg, szintén bevándorló családból származó, önmaga furcsaságait a fősodorral szemben is vállaló karaktert, majd visszaült barátnője, a szintén a Bohém rapszódiában játszó színésznő, Lucy Boynton mellé. Nincs tragédia.

Viszont mindezek után, az Oscar-ceremónia zárását követően, mikor már a kamerákat is kikapcsolták, megbotlott a színpad szélén, de olyan szerencsétlenül, hogy oda kellett hozzá hívni az ügyeletes mentőorvosokat. Ezt pedig lekapta egy éppen arra flangáló fotós. Hál istennek nem történt nagyobb baj, így a backstage-ben már jókedvűen interjúzott, a kormányzói bálon pedig bulizott egy jót.

Fotó: Consequence of Sound

Legjobb női főszereplő: Olivia Colman – A kedvenc

Olivia Colman zseniálisan játssza a butácska, leszbikus, uralkodásra képtelen Anna királynőt Yorgos Lanthimos bizarr alkotásában. A kedvenc című film koszlott, perverz világához, testnedvektől csöpögő angol humorához tökéletesen illeszkedik az a két kis színes anekdota, amit a színésznőről lehet olvasni. Egy alkalommal a Buckingham-palotában vendégeskedtek férjével, Ed Sinclair színésszel, ahol a vicces kedvű feleség arra buzdította házastársát, hogy lopjon a palota toalett papírjából. „Csak azért, hogy utána elmondhassuk: van wc-papírunk a királynőtől.” A neki Oscar-t hozó mozi forgatásán sem volt rest tréfálkozni: ahhoz a jelenethez, amelyben Emma Stone karaktere elcsábítja a királynőt, eldugott egy nagy, nedves szivacsot a szoknyája alá, hogy szintén Oscar-díjas partnerének, aki a jelenet szerint éppen felfedezőútra indul a királynő abroncs alatt, tocsogós meglepetést okozzon vele.

„Ha igazán őszinte akarok lenni, mindig is álmodoztam arról, hogy egy Oscar-díjat tartok a kezemben – nyilatkozta a brit színésznő még a diadalt megelőzően. – Próbálok azonban higgadt maradni, mert valljuk be, mik az esélyek…? Nem akarok feleslegesen izgulni ezen. Nem akarok szembesülni a csalódással.” Nos, erre nem volt szükség. Sőt, a világ figyelő tekintete előtt kérhetett elnézést idoljától, Glenn Close-tól, amiért elhappolta előle a legjobb női főszereplő díját. Az egyik legcukibb Oscar-beszéd volt, amit az utóbbi időkben hallottunk.

Fotó: Los Angeles Times

Legjobb férfi mellékszereplő: Mahershala Ali – Zöld könyv

Tudtad, hogy Mahershala Ali saját magának vágja a haját? Sőt, az Oscar-ceremónia előtt megtiltotta, hogy más gőzölje ki a ruhát, amit viselt. Ez a szokásos díjátadók előtti rituáléjának a része, ami mellett az előre összeválogatott zenei playlist hallgatása és a meditációs lecsendesedés már piszlicsáré semmiségnek tűnik. A hajvágás egyébként régi mánia, nagyjából 12 éves kora óta nem engedi, hogy más nyúljon a frizurájához, és az egyetemi évei alatt másoknak is alakította a sörényét, pénzért. Erre manapság már nincs szüksége, pláne tegnap estétől.

A Zöld könyv egyébként egy olyan film, amely igazabb az igaz történeteknél is: Nick Vallelonga, a forgatókönyv egyik írója, és nem mellékesen a Viggo Mortensen által vászonra vitt karakter, Tony Vallelonga fia többször kihangsúlyozta, hogy apja és Dr. Shirley elképesztő utazásáról már gyerekkorában érezte, szélesvászonra kívánkozik. Eredeti hangfelvételekből írt bele számtalan mondatot a forgatókönyvbe, és még az egyik legelképesztőbb szál is a valóságon alapszik. Ebben Dr. Shirley Bobby Kennedyt hívja a börtönből sofőrje és saját megmentése érdekében, erős meglepetést okozva az őket fogva tartó rendőröknek. Az mondjuk különbség, hogy a film történetét felölelő két hónapnyi utazás a valóságban egy egész év volt. Néztük volna még a kiterjesztett tripet is, kár, hogy csak ennyi fért bele a játékidőbe.

Fotó: Filmsomnia

Legjobb női mellékszereplő: Regina King – If Beale Street Could Talk

Szép példája annak, hogy néha a színészek is tudják alakítani, emlékezetes irányba fordítani a forgatókönyvet, Regina King története az If Beale Street Could Talk című film egyik jelenetéről. A James Baldwin regényéből adaptált sztori szerint Regina, vagyis karaktere, Sharon elszánt anyaoroszlánként küzd, hogy lánya szerelmét közösen kihozzák a börtönből. A fent említett, központi jelenetben éppen egyedül néz szembe a nehézségekkel: azzal az emberrel készül találkozni, aki jóra fordíthatja a családja sorsát. Sharon, aki általában a lehetetlennek látszó akadályokat is képes leküzdeni, elbizonytalanodik.

„Gyakran, ha ilyen nehéz helyzetbe kerülünk, minden lehetséges eszközt bevetünk annak érdekében, hogy visszaszerezzük önbizalmunkat – mondja Regina. – Sharon, mint annyi nő az életben, a megjelenésével próbálja felvértezni magát a küzdelmes pillanatokra. A könyvben egy sálat próbálgat a tükör előtt, én azonban valami erősebb szimbólumot kerestem ennél.” Az afroamerikai nők gyakran használnak parókát, a mindennapi életben és jeles alkalmakkor is. Reginának is megvolt gyerekkorából az emlék, miszerint a nagymamája különböző póthajakkal ékesítette magát – ha vásárolni ment, ha a templomba készült, vagy ha a férjével találkozott egy randevú alkalmával. Azt a változtatást javasolta Barry Jenkins rendezőnek, hogy a regénybeli sál helyett használják inkább a parókát. A Moonlight című filmmel 2016-ban Oscar-díjat elnyerő Jenkins pedig rajongott az ötletért. Nem volt őrültség, hiszen a Beale Street minden kritikusa ezt a jelenetet említi a film emlékezetes pontjaként.

Szerző: Fábián Barbara, források: Variety, The Guardian, The Hollywood Reporter, Vanity Fair, W Magazine, kiemelt kép: The Times (Roma)