Álmok a vadonból: Synchrodogs

Abban a korban élünk, amikor a testpoétikák köré egy egész szubkultúra fejlődik, amikor artisztikus koncepciók és divatanyagok sora bontakozik ki a test és a meztelenség témaköréhez fonódva, amikor az ember szinte zsibbasztó elvágyódással gondol a naturalizmusra, és arra vágyik, hogy újra egy legyen a természettel, miközben a fogyasztói kultúra, s benne a ruhaipar követhetetlen tempóval rohan, maga sem tudja, hova. A fashioniszta is öntudatlanul, meztelenül születik, de életének egy bizonyos szakaszától minden további történés a szabályokról, a test mennél érdekesebb, figyelemfelkeltőbb beburkolásáról szól egy olyan vizuális-szociológiai-kommunikációs hálózat segítségével, amellyel jeleket küld a külvilágnak, definiálja, bekeretezi személyiségét; attitűdbéli mintázatokat láttat, felhívja a figyelmet, vagy szándékosan eltereli azt. Igen, közbeszól a divat.

Ahelyett, hogy kísérletet tennénk a posztmodern testnarratívák következetes leírására, fordítsuk figyelmünket egy roppant szuggesztív portfólióval bíró ukrán divatfotós páros, a Synchrodogs munkásságára (azon belül is főként az Animalism, Naturalism című projektjükre), akiknek fotói olyan magazinokban látták napvilágot, mint a Dazed and Confused, a Harper’s Bazaar, a New York Magazine, illetve olyan márkákkal dolgoztak együtt, mint az KENZO vagy az Urban Outfitters. Tania Shcheglova és Roman Noven képei a test hihetetlen kifejezőerejére, annak a természettel való elszakíthatatlan kapcsolatára hívják fel a figyelmet vadállati nyers erővel tálalt, magzatpózban, skorpióként, hableányként pózoló (ja, viszlát strike-a-pose!) modellek által megjelenített bizarr leleplezésekkel. Igen, a képek lelepleznek: nemcsak azáltal, hogy egy más-esztétikára rávilágítva a vadon kietlenségét nagyrészt meztelen (vagy abszurd „tárgyakkal” fedett) női testekkel fényképezik össze, de azáltal is, hogy groteszk álomrekonstrukciókkal megnyitják az utat a kopár fennsíkok, buja ligetek, összehajló rengetegek érintetlen régióiba, amelynek szabadságillata, egyszerűsége, biztonsága olyan hívogatóan kacsint ránk. Ránk, szmogban ziháló ruhafetisisztákra.

Kiindulópontjukat taglalva a fotósok elmondták, a kelet-európai régió országai különlegesen érdekesek divatszempontból, hiszen kevés a pénz az iparágban, az emberek azonban szeretnének stílusosan megjelenni, élni, s e két tény igen különös látványvilágokat teremt, s mivel a divat izgalmas elegyekből, innen-onnan hozott inspirációkból táplálkozik ebben a térségben, több hely jut az outsider koncepcióknak, a sajátos önkifejezéseknek. Túllépve tehát a kozmopolita egyenízlés kiszolgálásán, a nude fotók végletekig húzott szexorientációján és a glitterben úszó glamúron, a duó a Kárpátoktól keletre létező, lassú folyású divatszcéna hullámaiba igyekszik sajátos kreativitásával örvényt kavarni.

A Synchrodogs mindent elkövet annak érdekében, hogy kilépjen a megszokott, az elvárt keretek közül. A naturalista ösztön-dokumentációk mellett szereti játékba hozni az avantgárd kifejeződéseit, a színes, olykor giccsbe hajló, a magasztossal vitatkozó, szarkasztikus stílusszintéziseket, amelyek révén leválik az ember felszínes, mesterkélt álarca, hogy egy új kerülhessen a helyére. Tania és Roman tehát valahol természetesség és természetellenesség fura szinkronjában alkot, fényképészetük elfed, megbélyegez és leleplez, feltár – egyszerre.

Szerző: Zahorján Ivett