Bimbózó kiállítás-szezon: ezeket a tárlatokat nézd meg tavasszal! (1. rész)

Az enyhülő időben természetes tendencia, hogy megnő a kedvünk a képzőművészeti kalandozásokhoz is, úgyhogy összeszedtük nektek, milyen lehetőségek állnak rendelkezésetekre idén tavasszal. Szubjektív, de színes válogatás következik budapesti kínálattal, de körülnéztünk persze külföldön is, hogy ha egy rapid művészeti túra kedvéért felpattannál valamelyik fapadosra, az se rajtunk múljon. Nézz ki egy nyugis hétvégét a naptárban, és indulhat is a tervezgetés – szigorúan ecsetkezelési preferenciák mentén!

Ludwig Múzeum

Bauhaus100. Program a mának

április 10 – augusztus 25.

Biztosan szembejött már veled valamilyen fórumon, hogy idén 100 éves a Bauhaus. 1919-ben kezdődött meg a képzés a 20. század egyik legjelentősebb, weimari művészeti intézményében, Walter Gropius vezetésével. Ekkortól szedi „áldozatait” ez a rajongott stílusirányzat is, mely eredetileg az élet átfogó esztétikai reformját követelte. Az évfordulót a világ minden táján kiállításokkal ünneplik, így itthon is, többek közt a Ludwig Múzeumban, a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében. A tárlat tematikákra bontva mutatja be a Bauhaus tevékenységét; közel harminc kortárs alkotó munkája segít eligazodni abban, hogyan hatott a későbbi évekre, évtizedekre az irányzat.

Műcsarnok

David Lynch: Small Stories / Kis történetek

március 1 – június 2.

A tavasz egyik sztárkiállításának számít a Műcsarnok tárlata, amely a filmrendezőként és vizuális művészként is tevékenykedő, már-már kultikus hírnévvel bíró David Lynch fotóit mutatja be. A Twin Peaks és Mullholland Drive elvetemült atyjának bizarr, borzongató fantáziája – ugye nem lepődünk meg – ezeken a képeken is megmutatkozik. A kiállítás világa szürreális, a lynch-i univerzumot most fotómontázsokon, portrékon, reprodukciókon láthatjuk viszont. A BUDAPEST FOTÓFESZTIVÁL kiemelt rendezvénye valóságon túli pszichedelikus utazás az érzelem, a humor, a játékosság és a nyugtalanság világába, miközben feltárja az emlékeket és a sebeket is. A tárlat hangulatát a láthatatlan összefüggések izzása, a kimondhatatlan érzések felszínre hozása és a felszabadított fantázia kiteljesedése adja. Az 55 képből álló anyagot most először lehet megtekinteni Közép-Európában, úgyhogy nem érdemes kihagynod az egyébként is fantasztikus lehetőséget.

David Lynch: Small Stories (fotó: The Guardian)

Gregersen Art Point

HER STORY avagy PINK SOCIETY

április 13-ig

Hasonlóan bizarr az alábbi kérdés: mi lenne, ha a Tanácsköztársaság szigorú, zsarnoki vörös színeit körömlakk pinkre cserélnénk? Erre is van egy kiállításunk válaszként! Végh Júlia képzőművészben vetődött fel ugyanis a fenti gondolat, a Gregersenben pedig már a megvalósulást láthatod. Művei segítségével Júlia – legalábbis ideiglenesen – átírja a történelmet, pacifikálja a korszak erős vizualitással bíró, kísérteties propaganda eszközeit. Izgalmas elképzelés, melynek segítségével saját történelmünket gondolhatjuk újra.

Pink Society (fotó: Budapest Art Week)

Inda Galéria

Kim Corbisier kiállítása

február 21 – április 19.

Drámai Kim Corbisier élettörténete, műveit pedig már nem tudjuk úgy nézni, hogy ne szője át értelmezésünket ez a tudás. 2012-ben tragikusan fiatalon, mindössze 26 évesen vetett véget életének. Generációjának egyik legtehetségesebb alkotójaként tartották számon, démonaival azonban nem tudott megküzdeni. Az INDA Galéria kiállítása Kim hagyatékából válogat. A nagyméretű vásznakon festészetet és rajzot kombinált, így tárulnak elénk egy kivételes érzékenységű megfigyelő – a miénkkel közös – világának részletei, helyzetei – ismeretlen ismerősök és ismerős ismeretlenek.

Mikve Galéria

Nyomotokban. Inspiráló erők az orosz és a magyar kortárs képzőművészetben.

április 7-23.

Az április 9. és 14. közt tartó Budapest Art Week központi kiállításán Magyarország és Oroszország kortárs képzőművészeti helyzetéről tájékozódhatsz. A tárlaton huszonöt művész és művészcsoport illetve hat művészeti szervezet mutatkozik be. A kiállítás célja, hogy megmutassa: a művészet reflektálhat ugyan konkrét, helyhez kötött eseményekre, mégis képes áthidalni a térbeli vagy akár kulturális különbségeket, és a közös eszköztár és művészeti nyelv segítségével univerzális hangon megszólalni. Vékony Délia művészettörténész, a tárlat kurátora saját bevallása szerint is meglepődött azon, mennyi párhuzam fedezhető fel a két ország művészi kifejezése között. Mivel találkozási pontok nincsenek, a két nemzet alkotói nem közvetlenül hatnak egymásra, sokkal inkább a közös történelmi múlt, kulturális kapcsolatok, hasonló oktatási rendszer és értékrend, valamint a jelen társadalmi és politikai helyzet teremt azonos művészeti nyelvet. Hazánk kortárs alkotói közül többek közt Birkás Ákos, Galambos Áron, Tranker Kata, a Műtő Galéria és a Budapest Art Factory mutatkozik be. Oroszországból pedig például Anatoly Osmolovski, a ZIP group, Katrin Nenasheva és a Blue Noses Group.

Birkás Ákos (fotó: KULTer.hu)

Kunsthistorisches Museum, Bécs

Mark Rothko

március 12 – június 30.

Látatlanban sosem értettem, hogy lehet Mark Rothko alkotásait szeretni. Az absztrakt expresszionizmus elég távol áll tőlem, képtelen vagyok ezek előtt az alkotások előtt perceket álldogálni, beléjük feledkezni. Pár éve azonban valami megváltozott a Tate Modernben. Besétáltam a Rothko Roomba, és azonnal behúzott a monumentális, vörös képek elsöprő hatása. Vallásos áhítattal üldögéltem a teremben jóideig. Azt nem mondom, hogy azóta keresem az absztrakt expresszionizmust, de egy párszáz km-re lévő Rothko-kiállításért majdhogynem gyalog is elindulnék.

Ausztriában most először nyílik tárlat az orosz-zsidó származású művész alkotásaival tárlat. A kiállítás, melyen több mint negyven művet nézhetsz meg, átfogóan mutatja be Rothko pályáját. Az 1930-as évek figuratív festményeitől indul ki, majd a 40-es évek köztes időszakán át a 50-es, 60-es évek formabontó, érett munkáiig ér el. Rothko későn ébredt rá, hogy a festészet érdekli, és hosszú évekig borzasztóan teljesített a műfajban. Amikor már nem volt más hátra, mint hogy elfogadja: kevésbé sikeres a figuratív irányzatokban, totálisan átalakította technikáit. Innentől datáljuk jellegzetes, monokróm alapra festett, elmosódott körvonalú, színes téglalapjait. A kiállítás – melynek jópár munkája a családi gyűjteményből került Bécsbe – rámutat, hogyan változtak meg radikálisan Rothko művészi kifejezési formái munkássága során.

Mark Rothko, Kunsthistorisches Museum

Tate Modern, London

Magic Realism: Art in Weimar Germany 1919-33

július 14-ig

Ha csak elhangzik a mágikus realizmus, én azonnal lúdbőrös leszek, de való igaz, hogy ez a pavlovi reflex a latin-amerikai könyvek felől gyökeredzik bennem. A Tate Modern kiállításának leírásában is rögtön megemlítik, hogy a világ művészetkedvelői elsősorban irodalmi alkotásokra asszociálnak, ha meghallják ezt a szókapcsolatot. A Weimari Köztársaság képzőművészete azonban tele van úgynevezett mágikus realista izgalmakkal. A fogalmat is egy weimari kritikustól ismerhetjük. A Tate egy egész évet szentelt ennek a borzongatóan furcsa irányzatnak – és már csak július közepéig tudod megnézni.

A két háború között alkotott többek közt Otto Dix, George Grosz, Albert Birkle és Jeanne Mammen. Ezeket a művészeket később elfajzottnak bélyegezték a nácik, mivel fürdőztek a züllött témákban, műveik pedig gyakran forogtak a szexuális és kegyetlen témák körül.   A mágikus realizmus a modernizmus elleni újhullámnak számít, ami enyhe kifejezés, ha azt a frivol mondénságot nézzük, ami jellemzi az alkotásokat. Amennyiben az akkoriban rohamléptekkel a szélsőségek felé haladó politikai hangulat kiváltotta rideg valóságra és felkavaró ábrázolásokra vágysz, irány London!

Caixa Forum, Madrid

Toulouse-Lautrec and the Spirit of Montmartre

február 20 – május 19.

A vértől és testnedvektől csöpögő vizuális élmények után ugorjunk át Madridba, ahol Toulouse-Lautrec és kortársai habos-fodros képeivel tudjuk megnyugtatni idegrendszerünket. A kiállítás több mint háromszázötven alkotáson keresztül mutatja meg a 19. század végének bohém, párizsi hangulatát. A közkedvelt mester figurái mellett Charles Lacoste, Georges Tiret-Bognet vagy éppen Édouard Manet merengő vagy jókedvtől kicsattanó karaktereit láthatjuk a kiállított grafikákon és festményeken. Utcák, kabarék, cirkuszok és kávézók hullámzó vitalitása elevenednek meg a világ minden tájáról kölcsön kapott műtárgyakon, a madridi Caixa Forumban. A látogatót pedig végigvezetik ezen a gazdag és maradandót alkotó korszakon.

Szöveg: Fábián Barbara; források: Kunsthistorische Museum, Caixa Forum, Tate Modern, Ludwig Múzeum, Műcsarnok honlapja, Budapest Art Week magazin, The Guardian