Technológiai innovációk a fenntartható jövő szolgálatában

Mint tudjuk, a kémiai hulladékok, a tömegtermelés és a túlfogyasztás az iparosodott globális gazdaság melléktermékei – a divatipar vállát pedig egyre több súly nyomja, lévén ez a második legszennyezőbb szektor. A technológia segítette az iparágat a növekvő kereslet kielégítésében a termelés hatékonyabbá tételével, ám az óriási mértékű termelés – melyet a divat új igényei indukáltak – számos további problémát okozott: a gyártás során keletkező vegyi hulladék és az eldobott ruhadarbok mennyiségének elképesztő iramú növekedését.

Képes-e arra a 21. századi divattechnológia, hogy létrehozzon és elterjesszen egy innovatív, környezettudatos termelési modellt? Néhány brand és divattervező már megkezdte a kísérletezést ezzel kapcsolatban. Bár az új technológiákkal előállított ruhadarabok is jórészt futószalagon jönnek, de legalább egy pillantást vetnek a jövőre – ezzel együtt pedig egy olyan iparág kritikáját fogalmazzák meg, amely hamarosan arra kényszerül, hogy hathatósan foglalkozzon a tömegtermelés által okozott problémákkal.

Michelangelo Pistoletto, Venere degli stracci, 1967

Mégis milyen problémákról van szó?

Az éves globális divatipari árbevétel 1,2 billió dollár, amely az Egyesült Államok ruházati piacán a legnagyobb. (A teljes globális energia 28%-át teszi ki, piaci értéke körülbelül 331 milliárd dollár.) A legtöbb vállalat még mindig az úgynevezett „gyors divat” modell szerint működik; a fogyasztók már nem szezononként találkoznak új darabokkal, a nagy fast fashion láncok hetente (!) cserélik kollekcióikat.

Míg a technológia lehetővé tette a vállalatok számára, hogy gyorsabban és kevesebb költséggel készítsenek több ruhát, addig a divatipar az olajipar mögött van a legszennyezőbb iparágak listáján. Egyetlen ruhadarab létrehozása hatalmas szénlábnyomot eredményez, mindez leginkább a termelési folyamatban érhető tetten, amely magában foglalja a gazdálkodást/termesztést, az anyagbetakarítást, a gyártást, a feldolgozást és a szállítást. A gyapottermesztésnél használt növényvédő szerek, a hulladéklerakókban lévő mérgező színezékek pedig még inkább növelik a ruhaipar környezetkárostíó hatását. Néhány anyag, mint a pamut, újrahasznosítható, míg más szintetikus anyagok, mint a nylon és a poliészter nem biológiailag lebonthatók. Még ezeknek a ruháknak a mosása is apró rostokat és vegyi anyagokat juttat az óceánba.

Intelligens megoldások a fenntartható jövőért

A pazarlás csökkentése új lehetőségeket teremt a ruházati és technológiai iparágak számára. Sajnos a technológia szerepe a divatiparban eddig főként a hulladék növekedéséhez vezetett, de ez változik. Az olyan tervezők, mint az Eileen Fisher, a Stella McCartney és a Ralph Lauren megpróbálják átformálni az iparági gyakorlatot az organikus textíliák használatával, valamint a víz- és szénhulladék csökkentésével. Eközben az olyan cégek, mint a Levis, régi farmerjainak az újrahasznosításán dolgozik: egy új rostot állít elő, mely a vízigényes gyapottermelés alternatívája. Pauline Van Dongen solar dress-e pedig lehetővé teszi a viselők számára, hogy feltöltsék a mobiltelefonjukat.

Stella McCartney

Elindult az intelligens szövetnek nevezett textíliák kifejlesztése is – ezek olyan darabok, amelyek a viselővel kölcsönhatásba lépő technológiai elemekkel infundálnak. Léteznek például olyan kesztyűk, amelyek az amerikai jelnyelvi (ASL) kézmozdulatokat hallható beszédre fordítják vagy olyan ingek, amelyek lehetővé teszik a siket viselőknek, hogy fényeket és rezgéseket használjanak a kommunikációban. A hi-tech couture királynőjét, Iris Van Herpent pedig talán be sem kell mutatnunk – munkássága már a kezdetektől a divat és a művészet egy különleges kapcsolatát teremti meg. Nem csupán tervez: kutat. Kutatási területe pedig az emberi test. Tervei követik, befejezik és átformálják az emberi testet, amiképpen a test átveszi az innovatív anyagokból előálló formákat. A test hatással van a ruhára és fordítva: a sziluett is alakítja a testet, miközben a mozgás, a dinamika révén értelmet nyer a kompozíció. Az Irisre oly jellemző 3D-s technológiák egy új horizontot nyitottak meg a számos neves művésszel kollaboláró tervezőnő körül: a futurisztikus megoldásokban az innovatív design és a kézi technológia lenyűgöző párosa született meg.

Az intelligens szövetek értékesítési növekedése 2012 és 2018 között majdnem háromszorosára nőtt, míg a viselhető technológia 19 milliárd dolláros bevételt pordukált ugyanebben az időszakban.

2in1: funkcionális és stílusos alternatívák

Az intelligens textilek új tapasztalatokhoz juttatták az emberiséget és óriási gyakorlati hasznuk is világossá vált, viszont a legtöbb intelligens ruhadarab nem éppen volt stílusosnak, divatosnak mondható – eddig. A divat és technológia összekapcsolódása azonban a stílus funkcionális tervezésben betöltött fontosságára összpontosít. Például a korábbi Silicon Valley ügyvezető, Dolly Singh egy sokszínű csapatot – egy asztronautát, egy ortopéd sebészt, egy rakétatudóst és egy divatkutatót – verbuvált össze, hogy egy gyakori problémát, a magas sarkú cipőt vizsgálják. Végül a mérnöki fejlesztések, az innovatív tervezési megoldások és a fejlett polimerek ötvözésével egy rugalmas, erős és stílusos stilettót hoztak létre, melyet Olympus One-ra kereszteltek. (A cipők ára 300 és 900 dollár közt mozog.)

Olympus One

Ezeket az újításokat nemcsak a nagyvállalatok és a befektetők indítványozzák; az egyetemek is nagy szerepet játszanak a fejlesztésekben. A Harvard’s Wyss Institute, a MIT Design Lab és a Cornell Nanoscale Science & Technology Facility (CNF) csak néhány azon laboratóriumok közül, melyek a tervezők, a tudósok, a média és a technológia szakembereit egyesítik a soft robotics és a viselhető technológiák tanulmányozására. Az egyetemek friss, innovatív és nem utolsó sorban esztétikus koncepciókkal segítik a különböző kutatóintézetek munkáját.

Az információ ereje – hazai front

Egyre több olyan platfrom születik világszinten, melyek a fenntarthatóság edukációját tűzték ki célul vagy ez egyes divatvállalatokat monitorozzák aszerint, hogy azok mennyire fenntartható vagy etikus eljárásokat alkalmaznak. Fontos, hogy minél több ismeretünk legyen a környezetkímélő lehetőségekről, noha az információk hiánya még mindig probléma ezzel kapcsolatban. Egy kutatás szerint a magyarok 71%-a hajlandó lenne többet fizetni egy-egy ruhadarabért, ha tudná, hogy az fenntartható körülmények közt készült, és 67%-uk ignorálná azokat a márkákat, melyek tisztességtelen munkakörülményeket, gyártási folyamatokat alkalmaznak, vagy szennyezik a környezetet – amennyiben erről pontos információik vannak. Ugyanakkor a válaszadók 47%-a egy fenntartható márkát sem ismer; 27%-a hallott már Stella McCartneyról és 10%-uk ismeri a Patagoniát. A kutatás szerint a válaszadók 90%-a nyitott lenne a hazai és fenntartható divatmárkákra, hiszen 86%-uk jobb minőségűnek tartja a magyar termékeket, mint az Ázsiából importált divatcikkeket.

Összefoglalva, nagyon fontos, hogy a tervezők és nagyvállalatok a technológiai újításokat a környezetkárosító szempontokat figyelembe véve alkalmazzák, amellett, hogy esztétikailag is figyelemreméltó ruhadarabokat gyártsanak megfizethető áron. Csak ezután indulhat el a divatipar egy fenntarthatóbb és intelligensebb jövő felé.

Szerző: Zahorján Ivett, források: GLAMI, The Conversation, WWD.com