„Azt festem, amiben élek” – Interjú Dés Mártonnal

Dés Márton könnyed, a mindennapi élet mozzanataiból ihletett merített, popkulturális utalásokkal átszőtt alkotásaira már korábban felfigyeltünk. Immár az ArtConscious piacterén is megtalálhatók a jelenleg Berlinben élő és alkotó magyar művész festményei – a kelet- és közép-európai alkotókat összefogó platform legutóbb egy rövid interjút készített Marcival, melynek magyar változatát nálunk olvashatjátok. Íme.

Egy igen sokoldalú alkotó vagy – festesz, grafikákat, képregényeket, illusztrációkat készítesz, emellett írsz is. Milyen viszonyban van a vizuális és a textuális kifejezésmód a művészetedben?

Számomra a művészet elsősorban ötletekről szól, gondolkodásmódról, hozzáállásról, mindegy, hogy festek, rajzolok vagy írok. Egy szöveg inspirál egy képet, és a képről beugrik egy szóvicc vagy egy sor. Sokszor kiegészítik egymást, feszültséget teremtenek vagy diszharmóniát, mint a házaspárok. A világ, amelyben élek, mindenhol kultivált, az ember kézjegyei és az információk mindenhol ott vannak, amely ugyan sokszor paradox, informatív, vicces, bosszantó vagy csúnya hatást kelt, mégis így kerek az egész, ez van. Nagyon érdekel, hogyan lehet didaktikus, információ alapú elemekből vagy ezek keveréseből képzőművészeti alkotásokat kreálni úgy, hogy a szellem és a lélek egyaránt jóllakjék.

Ugyanez a sokrétűség a témaválasztásaid és ihletforrásaid kapcsán is jelen van. Kérlek, mesélj ezekről!

Általában véletlenszerűen, az életmódomból adódóan találok rá valamilyen új témára, amiben aztán elmerülök. Azt festem, amiben élek, amit látok, vagy ami a kezem ügyébe esik. A téma alapvetően csak egy lehetőség, hogy feloldódjak benne. A célom, hogy ötleteket, víziókat vetítsek. Folyamatában nézve, hosszútávon pedig egy enciklopédikus gondolkodást eredményez; az évek során a képek egységgé válnak, mint egy sportcsapat vagy a napi metró újság. Van benne gazdaság, kultura, erotika, sztárok és receptek is. Azt hiszem, ez mai, de nem szeretném a korszellemet sem túlságosan kiszolgálni, szeretnék egy olyan állandóságot és egyensúlyt találni a múlt és a jelen, illetve a „magas” és az „alacsony” között, mint a pop zene, ami mindent beolvaszt és a maga képére formál, mégis van egyénisége és egysége.

A játékosság, humor, banalitás, kudarcok, a mindennapi élet mozzanatai és a (pop)kulturális tematikák elegyítése, továbbá talán a fluxushoz rokonítható alkotói világ körvonalazódik előttünk, ahogy a képeidre nézünk. Milyen belső indíttatások vagy külső hatások révén rajzolódott ki nálad ez a fajta könnyed, játékos stílus?

Bár elsősorban vizuális műfajban tevékenykedem, legfőbb inspirációim mégis inkább az irodalom, a könnyűzene és az környezeti vizualitás voltak, mintsem képzőművészeti, ez valószínűleg nagyban befolyásolta a hozzáállásomat. Másrészt a személyiségemet és művészeti gondolkodásmódomat is eléggé áthatja a dualitás, a paradoxra való hajlam. Képeimen egyszerre szeretnék egy tiszta, világos, kedves egyszerűséget sugallni, másreszt szeretném ratenni a kézjegyét a generáciomnak és a kornak, kiemelni a túlságosan steril környezetből és élettel telivé, nyerssé, használttá tenni azokat. Mint egy szép fehérre lemeszelt kőfal, amin még picit átlátszanak a korábbi graffitik, éjjel pedig valaki ceruzával felírt rá egy női nevet…

Többször idézel meg vagy rekontextualizálsz kanonikus alkotásokat. Mi alapján választasz ezekhez inspirátorokat?

Hát sok új téma nagyon nincs. Szerelem, munka, ünnepek, egy tálon friss gyümölcs. Nagyon szeretem a régi dolgokat, érdekel, hogy mi az, amit mi tudnánk ezzel kezdeni, mi az, ami nekünk szól. Ez inkább egyfajta környezettudatosság a részemről. Új helyett a régit felhasználni, azt a lehető legkevesebb munkával minél személyesebbé, barátságosabbá, oldottabbá tenni. Mert a kanikus alkotások azért eléggé személytelenek. Mindenkié, de leginkább senkié.

Jelenleg Berlinben élsz és alkotsz. Miért döntöttél úgy, hogy külföldön folytatod, és miért Berlinre esett a választásod?

Tavaly vegeztem Stuttgartban egy posztgraduális képzésen (Meisterschüler). Tehát adott volt, hogy még maradnék az országban. A barátnőmnek Berlinben lett állása, így odaköltöztem hozzá, hogy ne legyen egyedül.

Kérlek, mesélj egy kicsit azokról a műveidről, melyekkel az ArtConscious piacterén (és ebben az interjúban) találkozhatnak a vásárlók!

Ezek zömével Stuttgartban készültek az egy év alatt, amit ott töltöttem tavaly. Egy bőrönddel mentem ki, nem volt semmilyen személyes dolog velem, csak pár pólóm és a portfóliom, amivel jelentkeztem az egyetemre. Egy éven át a portfóliómban található 12 korábbi munkámból készitettem új festményeket, remixeket, valtozatokat, ezek egy része megtalálható az ArtConscious portfóliómban is.

Szerző: Eged Bertalan (ArtConscious), az interjú eredeti, angol változata IDE kattintva olvasható.