A leginspirálóbb női felfedezők (1. rész)

Az első nő az űrben. Az első nő, aki átrepülte az Atlanti-óceánt. Rekordokat döntő gyalogtúrázók, szabadbúvárok, felfedezők, világutazók. A Rebellive soron követkető cikksorozata azokat az inspiráló nőket mutatja be a múlt századból és napjainkból, akik emberfeletti bátorságról, kitartásról és kalandvágyról tettek tanubizonyságot, és akik manapság, az influencerek korában is sokkal, de sokkal több figyelmet érdemelnének. (A továbbiakban egyébként több utazással kapcsolatos cikkel fogtok találkozni a Rebellive-en, egyrészt azt gondolom, rengeteg izgalmas téma, helyszín, történet van, melyből ti is meríthettek ihletet, másrészt magam is többet utazom mostanában, úgyhogy személyes élménybeszámolók is várhatók). Jöjjön hát a leginspirálóbb női felfedezőket bemutató sorozat első része!

Amelia Earhart

Amelia Earhart volt az elő nő, aki egy egyszemélyes géppel keresztülszelte az Atlanti-óceánt. Egy Kaliforniában rendezett légibemutató alkalmával szeretett bele végérvényesen a repülésbe. Ezt követően dolgozott kamionsofőrként, fotósként és gyorsíróként is, hogy spóroljon a repülés órákra. Miután megszerezte az engedélyt, meg is vette ikonikus, sárga színű kétfedelű gépét, melyet The Canaryként nevezett el. Nem tétlenkedett, ezután rögtön el is kezdett rekordokat dönteni: a legmagasabb és leggyorsabb akart lenni, és ez a vágya teljesült is. Megházasodott, de csak a hetedik lánykérés alkalmával mondott csak igent Georhe Putnam publicistának. Egyesek úgy tartják, Earhart egy átlagos pilótából lett legenda azért, mert nő volt, de annak érdemét senki sem kérdőjelezi meg, hogy 1932-ben egyedül hajtotta végre a felejthetetlen szólórepülést, mellyel már akkor nők millióit inspirálta. A sors tragikus fintora, hogy 1937-ben, 40 éves korában az álma beteljesítése lett a veszte: miközben a Földet a „derekvonalához legközelebbi útvonalon” szerette volna átrepülni, eltűnt a gépe és soha sem látták őt viszont.

Fotó: cntravel.com

Harriet Chalmers Adams

„Kíváncsi voltam, hogy a férfiak miért akarják mindenáron monopolizálni a felfedezés szabadságát” – mondta a The New York Times-nak 1912-ben Harriet Chalmers Adams. „Soha nem ütköztem akadályokba a nemem miatt, soha nem találkoztam olyan nehézségekkel, amelyekkel a nők, ahogy a férfiak, ne tudtak volna megbírkózni. Soha nem éreztem félelmet a veszély miatt és soha nem volt bennem kétely azzal kapcsolatban, hogy meg tudom védeni magam.” Adams segítségével jöhetett létre a Női Geográfusok Társasága, miután megtagadták neki a belépést a kizárólag férfiak alkotta felfedezők klubjába – annak ellenére, hogy akkorra Adams már több éves tapasztalattal rendelkezett. A kaliforniai lány 24 éves korában készítette első felvételét több nyelven beszélő fotóriporterként, ezután az Andoktól az Amazonasig vezetett az útja, majd lóháton átszelte Haitit. Utazásait a National Geographic magazinban dokumentálta. Lenyűgözték a nagy vándorlásokról szóló történeketek, így követte Kolombusz Kristóf útját a Nyugat-Indiák felé, majd a spanyol konkistádorok keresztes hadjáratának útvonalát tartva Észak-Amerika felé. Magellán nyomvonalán eljutott Spanyolországból a Fülöp-szigetekre, később az I. világháború francia állomásai következtek. A kalandok után Nizzában telepedett le, 1937-ben halt meg békés körülmények közt.

Fotó: Adventure Journal

Valentina Tereshkova

1963-ban az orosz űrhajós, Valentina Tereshkova volt az első nő, aki feljutott az űrbe, mindössze 26 évesen, a Vostok 6 űrhajóban. Összesen 1.2 milló mérföldet tett meg. Hívójele Chaika volt (oroszul sirályt jelent), amelyet Jurij Gagarin adott neki. Miután befejezte űrbéli küldetését és történelmet írt, beutazta a világot, majd a politika felé fordult. 81 évesen Tereshkova még mindig aktív formálója a politikai diskurzusnak a State Duma tagjaként. Mint a női jogok szószólója, már fiatalon nehezményezte, hogy az űrruházat és egyéb rendszerek férfiak által férfiaknak lettek tervezve. „A madár sem tud egy szárnnyal repülni. Az űrutazás nem fejlődik tovább a nők aktív részvétele nélkül.” – nyilatkozta. A mai napig arról álmodik, hogy még egyszer visszatér a csillagokhoz, elmondása szerint beleegyezne az egyirányú Mars expedícióba is. „Én kész vagyok!” – mondta a Mars-projekt kapcsán.

Fotó: space.com

Jan Morris

Jan Morris 1926-ban született James Morris néven. Fiatal hírszerző tisztként kezdte karrierjét Palesztinában és Olaszországban a második világháborúban, később pedig újságíróként találkozott Che Guevarával is. Ellátogatott Hirosimába az atombomba katasztrófa után, beszámolt Adolf Eichmann Jeruzsálemben folytatott tárgyalásáról. Bemutatta Edmund Hillary és Tenzing Norgay Everest mászását 1953-ban. Elképesztően izgalmas élete derekán megházasodott, gyermekei születtek, 1972-től pedig nőként (és Jan néven) folytatta életét feleségével, Elizabeth-tel. Átalakulásáról a Conundrum című írásában vallott – ez az egyik legkorábbi könyv, amely őszintén és büszkén tárgyalja a transzszexualitást. A kötet Jan Morris titkos életének történetét mutatja be, szól az első hormonkezelésről, illetve a kockázatos nemátalakító kísérletekről is. Morris esszéi, biográfiái, novellái és intim portréi Triesztről, Velencéről Oxfordról, New Yorkról, Hongkongról alapjaiban formálták azt, ahogyan ma az utazásról és hovatartozásról vélekedünk. A Writer’s World: Travels 1950–2000 című gyűjteménye a megrögzött utazók alapművévé vált. Most, 92 évesen walesi otthonában pihen. Ahogy ő mondja: „fáradt vagyok már ahhoz, hogy levegyem a cipőmet a reptereken”.

Fotó: bbc.co.uk

Dervla Murphy

A 10. születésnapjára Dervla Murphy egy használt biciklit kapott ajándékba a szüleitől, nem sokkal azután pedig eldöntötte: hamarosan körültekeri Indiát. A döntés megszületéséről így írt: „soha nem felejtem el azt a helyet, ahol ezt a döntést meghoztam. Egy Lismore melletti meredek dombon tekertem felfelé, majd a lábaimra néztem, és ahogy lassan hajtottam a pedálokat arra gondoltam, akár Indiába is eljuthatok.” 20 évvel később ezt a korántsem mindennapi kalandot a Full Tilt: Ireland to India with a Bicycle című kötetben dokumentálta. Murphy hamarosan átszelte Afganisztánt, Pakisztánt és Afrikát. Írt az apartheid utáni küzdelmekről a South from the Limpopo: Travels Through South Africa című kötetében, a The Ukimwi Road: From Kenya to Zimbabwe-ben az AIDS szubszaharai afrikai hatását mutatta be, a Visiting Rwanda-ban pedig az 1994-es népírtásra reflektált. Murphy 87 éves korára 24 könyvet írt és 54 országban járt. Szövegeiben egyéb kalandjairól is olvashattok: például arról az esetről, amikor biciklizés közben egy tigrissel találkozott Nepálban, vagy, hogy miként látta az addisz-abebai diáklázadás elfojtását.

Fotó: solofemalecyclist.com

Jane Goddall

Bangkok, Tajvan, Peking, Chengdu, Hongkong, Görögország, Spanyolország és Franciaország – egy világutazó etológus legutóbbi uticéljai 85 évesen. Dame Jane Goddall a mai napig rengeteget utazik, hiszen a világ minden ponján tart előadásokat, melyekre tömegek kíváncsiak. (Augusztus 9-én Goddall Szegedre is ellátogat, ahol Máté Bence fotográfus kiállítását nyitja majd meg, előtte pedig 8-án a Szigeten tart majd előadást Reasons for Hope címmel.) 10 éves volt, amikor olvasta a Dr. Doolittle-t és a Tarzant, melyek hatására úgy döntött, ő is vadállatokkal szeretne élni Afrikában. Az iskola után egy barátja meghívta Kenyába, ahol pincérnőként kezdett el dolgozni, hogy összegyűjtse hajójegyének árát Mombasába. Ott találkozott a paleontológus Louis Leakey-vel, aki lehetőséget adott neki, hogy csimpánzkutatóként dolgozzon és helyet biztosított neki a Cambridge-en. Ezután fél évszázadot töltött a csimpánzok megfigyelésével a tanzániai Gombe Nemzeti Parkban, és alapjaiban változtatta meg a tudományos gondolkodást az állati viselkedésről. Életét a National Geographic is bemutatta: az ötven évvel ezelőtti felvételek betekintést engednek Goodall munkájába, és közvetlen közelről mutatják be, milyen volt az etológus élete a csimpánzok közt. „Ezek a felvételek többet mondanak ezer szónál. Életem legszebb időszakába repít vissza a film” – mondta Goodall, miután végignézte a dokumentumfilmet, mely leginkább azokból a felvételekből készült, amiket korábbi férje, Hugo van Lawick rögzített 1964-ben Afrikában. Ma az egyik legelismertebb és legnépszerűbb angol etológus, antropológus és primatológus, a csimpánzok szociális és családi életének kutatója, a Jane Goodall Intézet és a tanzániai Gombe Nemzeti Park igazgatója.

Fotó: National Geographic

Eva Arnold

Eva Arnold már csaknem 100 éves, élete nagyrészét pedig a fényképészetnek szentelte onnantól kezdve, hogy megkapta első kameráját barátjától, mely egy negyven dolláros Rolleicord volt. Arnold az orvosit hagyta ott azért, hogy fotózhasson. Ő lett az első női tagja a díjnyertes Magnum ügynökségnek, ahol a fotósok szerzői jogokat kaptak. Philadelphiában nőtt fel, ukrán bevándorló családban. Leginkább autodidakta módon tanult, illetve a Harper’s Bazaar akkori art directorának, Alexey Brodovitch-nak az iránymutatásával fejlődött. Képein a kor ikonikus celebritásai is megjelennek, mint Malcom X vagy Marilyn Monroe, de a társadalmi, dokumentarista szemléletmód is közel áll hozzá. Munkája miatt szinte egész életében folyamatosan úton volt. Fényképezett mongol lókiképzőket, kínai gyárimunkásokat, kubai prostituáltakat, orosz politikai foglyokat „Ha a fotós a lencse előtt álló emberekkel is foglalkozik és empatikus, az nagyon sokat jelent.” – vallja Eva Arnold.

Fotó: Robert Penn

Folytatjuk!